ALGÉRIA ÉS FRANCIAORSZÁG
Error 404 – President not found – ezzel a táblával állt ki egy tüntető azon a párizsi megmozduláson, amelyen az országos zavargásokba, káoszba fúlt elnökválasztás ügyében fejezték ki tiltakozásukat Algéria népe mellett Franciaországban élő honfitársaik. Afrika legnagyobb országa tragikomikus helyzetben vág neki az április 18-i megmérettetésnek: az egyetlen esélyes elnökjelölt buzgón ígérgeti – már a voksolás előtt – az előre hozott választásokat. Ugyanakkor az ellenzéki jelöltek komolyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy az egyikük saját, azonos nevű unokaöccse jelöltségével próbál trükközni.
ZAALAN FUTÁSA
Pedig ez a voksolás is úgy kezdődött, mint a többi – és éppen itt a baj. Ez immár az ötödik mandátuma lenne a még mindig egyetlen esélyesként induló elnökjelöltnek, a jelenleg negyedik hivatali idejét töltő Abdel-Azíz Buteflíka algériai államfőnek. Akinek az egészségi állapota elég ramaty: egy svájci kórházban tartózkodva jelöltette magát. Kampányfőnöke, Abdel-Gáni Zaalan nyújtotta be az alkotmánybíróság épületében a jelentkezési határidő napján, március 3-án vasárnap (az arab országokban a péntek a munkaszüneti nap – a szerk.) az aggastyán jelentkezéséhez szükséges iratokat. Éppen az utolsó órákban ért célba velük e rendhagyó futóverseny jelöltje, illetve annak képviselője. Csakhogy az algériai választási bizottság elnöke, Abdel-Vahháb Derbál szerint minden államfőjelölt személyesen köteles benyújtani jelentkezését. Ugyanez a magas rangú tisztségviselő azt is hozzátette, hogy indokolt akadályoztatás esetén az aspiráns képviselője is megteheti ezt.
Zaalan átadta Buteflíka levelét is, melynek részleteit felolvasták az állami televízióban. Az elnök később még az előre hozott választásokat is megígérte a tömeges elégedetlenség leszerelésére ismertetett társadalmi reformok mellett. Közölte: ha megszavazzák, egy meg nem határozott időpontban korábbi megmérettetést tartanak. „Buteflíka, dégage! (Kopj le, Buteflíka!)” – ez a felirat volt a hivatalos források szerint több tízezres, az ellenzék mérései alapján viszont több száz-ezres, akár milliós nagyságrendben az utcára vonuló tüntetők válasza az államfő ígéreteire. Algériában az utca embere, akinek a véleményét a szabadságára egyébként meglehetősen büszke francia sajtó is csak komoly megszorításokkal közli, úgy véli: Buteflíkának rég befellegzett, ám a diktatórikus berendezkedés haszonélvezője folytatná a nemzeti vagyon, így a földgáz- és kőolajkincs elherdálását.
ÉN ÉS A KISÖCSÉM
Buteflíka kihívóinak a komolyságára mi sem jellemzőbb, mint a „pót-Nekkaz” felbukkanása. Rachid Nekkaz algériai származású, Franciaországban született üzletember, aki 2007-ben a francia köztársaságielnök-választáson is elindult már, és most, az algériai voksoláson is bejelentkezett volna mint a földrajzi helyzete és ásványkincsei miatt bármely üzletkötőnek ígéretes ország államfőjelöltje. Az eredetileg műszerészi foglalkozást űző Nekkazt nem csak az üzleti lehetőségek érdeklik: Ausztriában és Dániában egyaránt engedetlenséget hirdetett az arcot eltakaró nikáb és az egész testet takaró burka viselését tiltó törvényekkel szemben, átvállalva, hogy kifizeti a tilalmat megszegő nők büntetését. Afféle miniatűr Soros Györgyként mindezt nem vallási meggyőződéssel, hanem „a szabadságjogok kiterjesztése” érdekében támogatja. Csakhogy az algériai törvényeket figyelembe véve Nekkaz, bár visszaköltözött ősei földjére, még nem él elég hosszú ideje az országban ahhoz, hogy indulhasson a választáson. Ráadásul külföldi házastársa van, ami eleve kizárja őt a megmérettetésből. Ám Nekkaz egy nyilatkozatában, melyet a Le Parisien is idézett, kijelentette: a feltételek nem érdeklik annyira, mert ha őt elutasítják, társadalmi robbanás következik be. Biztos, ami biztos: addig is bemutatta az új jelöltet, az Algériában élő és minden előírásnak megfelelő – Rachid Nekkazt. Mert ez a neve az unokaöccsének is. Az üzletember a sajtó előtt arról beszélt: ő lesz rokona kampányfőnöke.
A valamivel fajsúlyosabb kihívó, az ellenzék egyik erős emberének számító Abdelaziz Belaid egyszerűen bejelentette visszalépését, majd arra ösztönözte a hatóságokat, hogy vegyék figyelembe a tüntetők „hangját”.
Csakhogy az ellenzéki megmozdulásoknak is van egy komoly hiányossága: nevezetesen, hogy szinte nem létezik szervezett ellenzék – derül ki Fayçal Mettaoui, a TSA algériai híroldal munkatársának a nyilatkozatából. A Radio France Internationale által megszólaltatott újságíró rámutatott: bár a hivatalosan közzétett adatok révén ezt cáfolni próbálják, a botrányos elnökjelölések napjaiban mintegy kétmillióan vettek részt a tüntetéseken. Ám ezeknek a megmozdulásoknak, a franciaországi sárga mellényesek tüntetéseihez hasonlóan, nincs vezéralakja, szervezőereje. Nincs egy olyan szakszervezet vagy párt, mozgalom, amely becsatornázná, artikulálná a protestáló tömegek követeléseit.
A DZSIHADISTÁK GYERMEKEI
Az algériai elnökválasztási kampány idején feltűnővé vált, mennyire összefonódnak Algéria és Franciaország politikai, társadalmi mozgásai az európai országban élő, hatalmas tömegű első és többedgenerációs bevándorló okán. Országszerte itt is tüntetések követték az „otthoni” eseményeket. Az ilyen jelenségek óhatatlanul felvethetik azt a kérdést, melyet egyelőre csak a szélsőjobboldalinak kikiáltott RN (az egykori Front National) és a Republikánusok elnöke, Laurent Wauquiez mert megfogalmazni: mennyiben tudja megőrizni így egy állam az identitását?
Ennél súlyosabb biztonsági kockázatot rejt magában az országból az Iszlám Állam támogatása céljából külföldre, többnyire Szíriába távozott dzsihadisták leszármazottainak, gyermekeinek a hazatelepítése. Három ügyvéd – Marie Dosé, Martin Pradel és William Bourdon – panaszt emelt az ENSZ Emberi Jogi Bizottságánál Franciaország ellen. Szerintük Párizs megszegi kötelezettségeit a passzivitásával, mivel semmit sem tesz az országból távozott dzsihadisták mintegy hetven, Szíriában élő, árvaságra jutott gyermekének a hazahozatala érdekében – számolt be a Le Journal du Dimanche.
Nicole Belloubet igazságügyi miniszter a France Inter-nek nyilatkozva pontosította az adatokat: tudomásuk szerint a kicsik hetvenöt százaléka hét év alatti. A gyermekek jogairól szóló New York-i nyilatkozat értelmében Franciaországnak – mint azt a rádiónak nyilatkozva Marie Dosé ügyvéd kifejtette – kötelessége lenne a visszafogadásuk. Az ennek érdekében indított mozgalomban aktív szerepet játszanak az anyaországban élő rokonok, nagyszülők. A kicsik állapota aggasztó, sokakat betegségek fenyegetnek, a szomjazás miatt akár az életük is veszélybe kerülhet.
Az ENSZ Save The Children nevű gyermekmentő szervezetének az adatai szerint harminc ország mintegy 2500 gyermeke él az Iszlám Állam bukását követően a törvénytelen államalakulat harcosainak a leszármazottjaként. Többnyire a szüleikkel, három nagyobb táborban laknak Szíriában.
