Hirdetés átugrása →
Bezár ×

"Nem volt idő arra, hogy pánikba essünk" - interjú a budapesti maraton egyik hősével

HírekVizvári Soma

A vasárnapi Budapest Maratonon egy futó hirtelen rosszul lett, de három, szintén a futáson részt vevő orvos hamar ott termett, hogy segítsen. Dr. Szarvas Gábor, a Semmelweis Egyetem gyerekgyógyász szakorvosjelöltje, Dr. Papp Letícia, a Honvéd Kórház kardiológus szakorvosa és Dr. Bokor András együtt dolgoztak azon, hogy megmentsék az életéért küzdő férfit, akinek se légzése, se keringése nem volt, de nekik köszönhetően azóta jól van. Később mindhárman befejezték a maratont. A történtekről Dr. Bokor Andrással beszélgettünk.

Egy maraton nagyon megterhelő az emberi szervezet számára. Számított rá, hogy orvosként segítenie kell majd valakin?

Konkrétan nem számítottam rá, de az orvos otthon is orvos, éppen úgy, ahogy az utcán is, autóban, mindenhol. Ha nem is számítunk ilyenre, mi így éljük az életünket: ha kell, akkor lépünk.

A híradások szerint az önök gyors beavatkozásának köszönhetően nem történt nagyobb baj. A mentők érkezéséig ön alkalmazott szívmasszázst az életéért küzdő férfin. Szülész-nőgyógyászként nincs akkora tapasztalata az újraélesztésben, mint akár egy mentősnek. Egy kicsit sem esett pánikba?

Ugyan volt nekünk is mentős gyakorlat, de ez volt életem első újraélesztése. Nem mondom, hogy nem csorgott a fülünkön az adrenalin, arra viszont nem volt idő, hogy pánikba essünk, csinálni kellett a dolgunkat, amit igyekeztünk jól elvégezni.

Mikor tudták meg, hogy jó munkát végeztek, és a férfi rendben lesz?

Én már úgy adtam át a mentősöknek, hogy adott életjelet, ami azt jelenti, hogy megmozgatta a kezét. Akkor abba is hagytam a szívmasszázst.

De mikor nyugodtak meg teljesen?

Én maradtam ott a legtovább, a kezét már a mentőautóban mozdította meg. Utána mentem tovább. Valahol húsz kilométer körül megálltam egy mentőautónál, hogy megkérdezzem, tudnak-e róla valamit. Jelezték, hogy elvitték a helyszínről, ami azt jelenti, hogy legalábbis ott túlélte. A futás alatt csak ennyit tudtam. Másnap kérdeztem körbe a kollégák és mentős ismerősök körében, csak akkor bizonyosodtam meg róla, hogy jól van.

A többi futó mennyire akadályozta önöket az újraélesztésben?

Sokan jöttek oda segíteni, ami dicséretes, de amikor ez a hármas csapat kialakult, akkor már mindenki látta, hogy elegen vagyunk, és továbbment.

Papp Letícia úgy nyilatkozott, gyakorlatilag végigrohant az egész távon, annyi energiát adtak neki a történtek. Önre is hasonlóan hatott?

Azt azért túlzásnak mondanám, hogy száguldottam. Mivel ez volt az első maratonom, elég fárasztó volt. Plusz erőt nem kaptam ettől az egésztől, de valóban, sokszor nem a futásra figyeltem, hanem az előtte lejátszódó jelenet járt a fejemben, ami jól jött, mert harminc kilométer után az ember be tud fordulni.

Szülész-nőgyógyászként már sok születésnek a tanúja volt, amit ön vezetett le. Milyen érzés, hogy most egy ember halálból való visszatérésében is aktív szerepet vállalt?

Nagyon más a kettő, de minden élet élet, és mindegyik fontos. Így, hogy jó a vége, nagyon pozitív érzés.