Szemben a minimalizmussal

Print rovatok Lengyel Gabriella
Nem rohanták meg tömegek a Ludwig Múzeum Mintázat és dekoráció kiállítását az első hétvégén, de ahogy a művészek maguk is elmondták, nem kerültek be a művészet történetébe. Pont a mainstream ellen lázadtak, elvetettek minden megfelelési kényszert, inkább a maguk örömére festettek, a szépségért, a színekért és a mintákért.

Ritka alkalom, hogy a látogató olyan 20. századi kollekcióval találkozhat a budapesti múzeumokban, ami távol áll a korabeli fősodortól, nem feltétlenül harcos 68-as állásfoglalás. A Patern and Decoration mozgalom esetében pedig premierrel jelentkezik a Ludwig Múzeum, mert Európában itt látható elsőként a válogatás. A mozgalom alkotói a hetvenes években kezdték meg a működésüket New Yorkban, ahogy a kiállítás ajánlója jelzi: „…követői radikálisan megkülönböztették magukat az uralkodó művészeti irányzatoktól, például a minimalista vagy a konceptuális művészettől. Nemcsak a hagyományos művészeti fogalmakat kérdőjelezték meg, hanem tágabb politikai, társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, úgy mint a feminista mozgalom törekvései vagy a bennszülött indián közösségek helyzete”.

Hogy mit lát ebből a látogató? A feminizmusból szerencsére semmit, ellenben a képek nyolcvan százalékát valószínűleg szívesen hazavinné, mert jól néznek ki. Hogy sekélyes és dilettáns ez a megközelítés? Mondjuk inkább azt, hogy az érzékszerveken alapul. Nem szakírók véleményén, hanem a befogadó zsigeri ítéletén: tetszik, jó érzéssel tölt el, jó energiákat közvetít. Ezt érezték meg ezek az alkotók, ezért mentek szembe a túlgondolt vagy éppen kiüresített művészettel, és mondták azt: a művészet minősége lehet dekoratív is, sőt nincs szükség ennél többre. Színek, virágok, csillogó felületek, mintás textilek vagy geometriai mintázatok, hatalmas vásznak. Minden kiállított alkotás lázadás a minimalizmus és a puritánság ellen. Ahogy a tárlat alkotóit bemutató videón Valerie Jaudon fogalmaz, a puritán amerikai társadalom nem is fogadta be ezt életigenlő, vidám művészetet, Európában jobban értették. A bemutatott alkotásokon a keleti, a zsidó és az indián művészet hatásai láthatók, integráló irányzatról van szó, a kulturális hatások a szépséget erősítik.

Ugyan nem került be a művészettörténet első vonalába ez a mozgalom, a galeristák és a vásárlók között nagy sikereket értek el a művészek, képeiket megvették a gyűjtők. Nem elég ez?

Kiállítók: Brad Davis, Frank Faulkner, Tina Girouard, Valerie Jaudon, Joyce Kozloff, Robert Kushner, Thomas Lanigan-Schmidt, Kim Macconell, Miriam Scharpio, Kendall Shaw, Ned Smyth, Robert Zakanich, Joe Zucker

Kurátorok: Esther Boehle (Ludwig Forum Aachen), Manuela Ammer (mumok)

A kiállítás budapesti szervezői: Jan Elantowski, Zsuzska Petró

Megtekinthető 2020. január 5-ig.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink