Iancu Laura

Print rovatok Dálnoki Zoltán
Végeredményben leválasztották a moldvai magyar közösséget. A moldvai magyarok csodás és tiszta magyar identitását a csángó kifejezés elterjesztése zavarta meg, majd sorvasztotta el – fogalmazott interjúalanyunk. A Csángóföldről származó, szülőfalujával ma már kutatóként foglalkozó József Attila-díjas írót és költőt, néprajzkutatót új, András érkezésére című verseskötetéről is kérdeztük.

Mit jelentenek önnek csángó gyökerei? Lakatos Demeter verseire vagy a Beke György által megörökített páratlan kulturális örökségre gondolok.

– Azt hiszem, két dologról beszélünk. Gyökérről és örökségről. Hogy mit jelent számomra moldvai gyökerem, arról talán beszéljen az elmúlt negyven évem. Az örökségem lassan elfér egyetlen szóban: szeretet. Az idő vasfoga könyörtelen a hagyománnyal. Változásra vagy elhalásra és újjászületésre kényszeríti. De a lényeggel szemben tehetetlen. A hagyomány „lelke” a szeretet, amely pedig „halhatatlan”. Ezért nem élem meg veszteségnek a – kétségkívül kétségbeejtő – folyamatot, melynek során a múltból újjászületik a jövő. Az már egy harmadik dolog, hogy bizony, ha nem hagyom el a szülőföldemet, egészen biztosan soha nem hallhattam volna sem Lakatos Demeterről, sem a Beke György által „Noé bárkájára” mentett kincsekről.

– Sok mindent tanult, sokféle végzettséget szerzett. Mi vezette szerteágazó ismeretei megszerzése során?

– Szerettem tanulni. Aztán az egyetemen hamar kiderült: nagyon sokat kell tanulni ahhoz, hogy a térben és időben hatalmas szakadékokat átlépő ember egyáltalán megmaradjon. Minden szakot, amelyet elvégeztem, annak reményében tettem, hogy a közösségemet, a múltját, jelenét megértsem. Egyszerűbben: az embert, a kultúrateremtő embert akartam kiismerni, megérteni.

– Máriusz öcsémhez című verse – amely Petőfi Sándor István öcsémhez költeményének újragondolása – a Londonban élő magyarok kérdését is érinti. Itt utal arra, amikor édesapja Craiovába, erdélyi magyar írásmódja szerint Krajovába került. Mi történt akkor, milyen emlékeket őriz erről a korszakról?

– A jobb kereset reményében édesapám otthagyta a téeszt és ipari munkásnak állt. Románia több városában dolgozott. Ritkán, két-három havonta látogathatott haza. Közben levelezgettünk. Volt, hogy a borítékban néhány papír banit, pénzt is találtunk. De a legtöbbször csak sírtunk örömünkben, ha írást kaptunk tőle. Az említett versben nem a gyermekkor idealizálása történik. Pusztán csak emlékeztettem Istent arra, hogy a Magyarfaluban félbehagyott munkánk folytatására odaát is készen állunk.

– Legutóbbi kötete, az András érkezésére gyakran idézi fel az édesanya és a szülőföld emlékét, színeit, a régi ismerősöket. Hogyan él mindennapjaiban a szülőfalujának emléke? Mire utal a kötet címe?

– Néprajzkutató vagyok, a moldvai magyar katolikusok vallásosságának a kutatása tölti ki napjaim jelentős részét. Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy a mindennapjaimat – ilyen formában – szülőföldemen tölthetem. A kötetcím Andrása: a férfi – a név görög etimológiája szerinti jelentésben. A költemények nagy része szerelmes vers. Persze ennek a férfinak sok köze van az újszövetség Andrásához, Jézus első tanítványához is. És úgy általában minden képletben benne van, ahol a számok, elemek, tények, kártyák között az egyik jolly joker.

– Hogy állnak magyarfalui kutatásai? Foglalkozik-e más tájak, vidékek örökségének a feldolgozásával is?

– Magyarfalu mellett általában a moldvai katolikusok kutatására jut idő, de az ember ezt a szűknek tetsző területet is csak úgy tudja vizsgálni, ha közben azzal is tisztában van, mi a helyzet másutt, esetleg a nagyvilágban – azaz napestig vagy napjövetig olvas. A kutatás olyan, mint a kórus. A legspeciálisabb és legfelemelőbb szóló is csak úgy szólaltatható meg, élvezhető, értelmezhető, ha a háttérben ott a kórus, amely esetleg olykor kíséri is.

– Van-e remény arra, hogy megtartja különös identitását ez a nyelvemlékeket elevenen őrző, számunkra különleges vidék, Csángóföld?

– Ez az egyik legbonyolultabb kérdése a moldvai magyarságnak, illetve a velük kapcsolatos kutatásoknak. Ebben a pillanatban a magyar közösségek jó részében a kétnyelvűség létező valóság, és van néhány olyan település is, ahol a magyar a hétköznapok, mindennapok nyelve. Ennek alapján joggal remélhető: van esély arra, hogy a nyelv átvészeli ezeket a kritikus időket. Az identitás kérdését megkülönböztetem a nyelv problematikájától. A magánvéleményem az, hogy a moldvai magyarok csodás és tiszta magyar identitását a csángó kifejezés elterjesztése zavarta meg, majd sorvasztotta el. Mindnyájan – elődeinket is ideértve – Moldva határain kívül tudtuk meg, hogy „csángók” volnánk, és ez mindenkit szíven ütött. A politikusoknak, az egyház helyi vezetőinek és talán még másoknak is olykor jól jött a kifejezés, egy kártya volt ez is, amelyet az érdekérvényesítések harcában előhúztak. A moldvai magyar közösséget ellenben végeredményben leválasztotta a magyar nemzetről, és egy olyan konstrukcióba kényszerítette, amelyben nemhogy magyarként, de emberként sem kívánatos vergődni.

– Sinka István emlékére írt verse egy elfeledett kultúrának, egy zárójelbe tett történelemnek szól. Hogy állunk most, mennyire tudja megőrizni és megújítani korunk ezeket az emlékeket, ezt a világot?

– Hamis állítás a hagyomány elmúlásáról szóló beszéd. A hagyomány változhat, megújulhat, de nem múlhat el. Sinka egykori világa ma már nem a régi, mint ahogyan a Sinka előtti világgal sem volt már azonos. És mit tett Sinka az örökségével? Csodát. Kiemelte az időből. Mit tett a hagyomány? Túljárt a tér és az idő „eszén”. Kinézte magának Sinkát. Amilyen messzire eljutott a költő, olyan messzire került a feledéstől a világ, amelyből jött.

– Velencéről jár be dolgozni – nyilatkozta nemrég. Mit jelent önnek jelenlegi szűkebb pátriája, miért esett erre a településre a választásuk?

– Pécs és Budapest között kellett választanunk egy olyan helyet, ahol a családi élet nem szerencsés, ámde korszerű modellje szerint élhetünk. A hátország méltatlan felelőseként én lettem a szerencsésebb fél, hiszen a jó vonatközlekedés miatt kezelhető nehézségek közepette láthatom el a családi és a munkaköri kötelezettségeimet.

NÉVJEGY

Író, költő, néprajzkutató.

Két gyermek édesanyja.

2004-ben jelent meg első verseskötete, Pár csángó szó címmel.

2010-ben Bella István-, 2012-ben József Attila-, 2013-ban a Magyar Néprajzi Társaságtól Jankó János-díjat kapott.

2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

KEDVENCEK

Könyv » Nagy Olga: Asszonyok könyve
Film » Eternity and a Day

Zene » Lana Del Rey

Ezek is érdekelhetnek

További híreink