MUNKAERŐ-MENEDZSMENT
Az USA-ban egyre több kritika éri – főleg a demokraták részéről – azt a bevett munkaerőpiaci gyakorlatot, hogy ha csökkennek a megrendelések, jön a kíméletlen elbocsátási hullám. Így egyre több figyelem irányul az óceán túlpartjára: a német modell mintaként szol-
gálhat.
TÍZEZRES LEÉPÍTÉSEK
A németországi munkavállalókat erős szakszervezetek védik, a dolgozói érdekképviseleteknek beleszólásuk van a menedzsment döntéseibe. Az ottani vállalatokra ezért jellemző, hogy tömeges elbocsátások helyett részmunkaidővel, idő előtti nyugdíjazással és államilag támogatott átképzéssel oldják meg a létszámcsökkentést vagy tartják meg a munkaerőt.
A részmunkaidő, valamint a munkaerő kölcsönzése más cégeknek rugalmas struktúrát jelent. Lehetővé teszi, hogy ha kedvezőre fordul a gazdasági klíma, újra teljes munkaidőben foglalkoztassák az alkalmazottakat. A Continental, a Bosch, a Bayer, a Siemens, a BASF vagy az SAP az elmúlt években több tízezres leépítéseket jelentett be. Az amerikai General Motors pedig szívfájdalom nélkül zárt be öt üzemet a közelmúltban az Egyesült Államokban és Kanadában.
A Volkswagen 2016-ban döntött arról, hogy 23 ezer adminisztratív és fizikai álláshelyet szüntet meg Németországban 2025-ig. A csökkenő kínai kereslet nyomán a német konszern az idei első fél évben tizenöt százalékkal fogta vissza a termelést hazai üzemeiben, s további négyezer fős leépítést jelentett be. A 2017-es szinthez képest ez így összességében huszonöt százalékos létszámcsökkentést jelent. A dolgozók egy részét átirányítják a három nemrég megnyílt, elektromos autókat gyártó üzembe. A fájdalmas kirúgásokat elkerülendő a hamarosan nyugdíjba menő, nagy létszámú, a háború után született baby boom generáció tagjainak kedvezményes, korai nyugdíjazást ajánlanak fel.
BELESZÓLÁSUK VAN
A Bosch ötvenezer embert foglalkoztat világszerte csak a dízelüzletágban, közülük tizenötezren Németországban dolgoznak. A menedzsment az elbocsátások során az IG Metall szakszervezettel egyeztet. Volkmar Denner, a vállalat vezérigazgatója a közelmúltban kijelentette: mindent megtesznek annak érdekében, hogy a leépítés megfeleljen a társadalmi felelősségvállalás követelményeinek.
A 70-es évek óta törvény írja elő, hogy a kétezer főnél többet foglalkoztató társaságok felügyelőbizottságában a részvényesek és a munkavállalók képviselői egyenlő arányban vegyenek részt. A szakszervezeteknek ez olyan beleszólási lehetőséget kínál, amely az Egyesült Államokban elképzelhetetlen. A Bayer például 2021 végéig 12 ezer álláshelyet szüntet meg – a korai nyugdíjazás és a hivatalosan járónál nagyobb végkielégítés része ennek a folyamatnak. Utóbbi akkor jár, ha a dolgozó önként távozik.
A „durva” létszámcsökkentés elkerülése azért is érdeke a cégnek, mert így ritkábban akadályozzák a termelést a meglehetősen drága sztrájkok.
Szakszervezeti tüntetés Frankfurtban. Nem lehet kihagyni az érdekképviseleteket a döntésekből
Gyakran alkalmazott eszköz az is, hogy a túlórákat a fellendülés időszakában bespájzolják, majd a kisebb kereslet idején lecsúsztatják.
A 2008-as pénzügyi válság után beütő recesszió idején például általános gyakorlat volt, hogy rövidített munkaidőt vezettek be, nem volt jellemző az elbocsátás. Igaz, ehhez állami támogatás is kellett. 2009-ben az egy alkalmazott által ledolgozott órák száma nemzetgazdasági átlagban csaknem négy százalékkal csökkent. Egy évvel később azonban, amikor elindult a fellendülés, a német nagyvállalatok el tudták kerülni a hosszadalmas és bonyolult felvételi és betanítási folyamatokat. A GDP öt százalékpontos zuhanása ellenére így a munkanélküliségi ráta mindössze egy százalékponttal esett. Az USA-ban ezzel szemben ez a mutató tíz százalékra szaladt fel 2009 októberére a krízis előtti mélypontot jelentő 2007. tavaszi 4,4-ről.
NEHÉZKES MODELLVÁLTÁS
A német gyakorlatnak persze megvannak a maga hátrányai is. Ha a vállalat üzleti modellt vált vagy nagyobb szerkezetátalakításra kényszerül, a nehézkes elbocsátási rendszer jócskán lelassítja a folyamatot. A német szisztéma nagy, de rövid idő alatt lezajló gazdasági visszaesések idején igazán hatékony. Elhúzódó válságok során viszont nagyon drága tud lenni – az államnak és a cégeknek egyaránt. Olaf Scholz pénzügyminiszter a közelmúltban jelentette be, hogy a jövő évi költségvetésben 55 milliárd eurót különítenek el a gazdasági lejtmenet hatásainak a kompenzálására.
A második negyedévben csökkent Németország GDP-je, és a Bundesbank (az ottani jegybank) előrejelzése szerint a harmadikban is bekövetkezhet ez. Vagyis az ország recesszióban lehet. A globális kereslet élénkülésére a kínai–amerikai vámháború elhúzódása miatt nincs túl sok esély. Így elképzelhető, hogy a német vállalatok meg az Egyesült Államok modelljét lesznek kénytelenek átvenni.
Borítófotó: Ford Mustang az Empire State Building tetején. Zuhanás vár az amerikai autóiparra
