Fejlődő gazdaság, napi nyomorúság

Mátrix
Hosszú út vezet az életszínvonal jelentősebb növekedéséhez, a bérek emelkedéséhez déli szomszédunknál. A mintegy hétmillió fős országban félmillióan még mindig a legnagyobb szegénységben tengődnek, száz euró alatti havi jövedelemből.

SZERBIAI BÉRVITA

Naponta 139, havonta 4250, évente 51 000 ember hagyja el Szerbiát jobb munkalehetőséget és megélhetést keresve. A többségük valamelyik nyugat-európai államot, ezek közül is inkább Németországot választja – mutatták ki mind az európai, mind pedig a déli szomszédunkban ismertetett legfrissebb statisztikai jelentések. A Nyugat-Balkán régiójának egészét a nagyarányú elvándorlás jellemzi, a térségből 228 ezren költöztek el 2018-ban.

Igaz, a kimutatások azt is igazolják, hogy Szerbia gazdasága jelentősen erősödik, a bruttó hazai termék felfelé ível, az idén várhatóan 3,5 százalékos növekedést könyvelhet el. A megélhetést illetően azonban bőven akad még tennivaló. Nem is csoda, hiszen a kilencvenes évek délszláv háborúiban alulmaradt országot sokáig nemzetközi szankciók is sújtották, légicsapásokat mértek rá. A 2000-ben bekövetkezett demokratikus fordulat utáni időszak első évtizedét a lassú felzárkózás, a gyökeres reformok hiánya, a privatizációs visszaélések, az állandó jellegű politikai csatározások határozták meg. Ehhez társultak még a Koszovóval kapcsolatos, máig megoldatlan problémák, a hágai törvényszékkel való vonakodó együttműködés miatti nemzetközi nyomásgyakorlás és a nyugati politikai támogatás esetlegessége.

Az utóbbi évek a reformok jegyében teltek, s hatásukra élénkült, pezsgővé vált a gazdaság. Azonban az életszínvonal jelentős javulása a mai napig nem következett be, s az elemzők szerint éppen ez az oka annak, hogy számos felmérésben a legboldogtalanabb és legelégedetlenebb emberek közé sorolhatók a szerbiaiak.

Jelenleg a havi fogyasztói kosár költségeinek a 75 százalékát fedezi a szerb minimálbér. Legutóbb az év elején növelték, s most 1,32 euró a legalacsonyabb munkaórabér, így augusztusban 232 eurót kaptak kézhez a minimálbéresek. A baj az, hogy ez a réteg igen széles, mintegy 350 ezer fős a kevesebb mint hétmilliós lélekszámú, 2,16 millió foglalkoztatottal rendelkező országban.

A szakértők nem győzik hangsúlyozni: mindaddig nem emelkedhet jelentősebb mértékben az életszínvonal, amíg déli szomszédunkban a cégek nagy része úgy viselkedik, mintha krízishelyzetet kellene átvészelnie, s az alkalmazottak bérén takarékoskodik. Ez a vállalatpolitika huzamosabb ideje tart. Az idén már két olyan hónap is volt, amikor a 211 eurós összegnél rekedt meg a legkisebb nettó kereset a kevesebb munkaóra miatt. Ilyen jövedelemmel aligha tudja bárki bebiztosítani az egzisztenciáját, még akkor sem, ha januárban közel húsz euróval növelték a minimálbért.

Az már biztos, hogy 2019-ben nem lesz újabb korrekció. A kormány, a munkáltatók uniójának és az országos szakszervezeteknek a képviselői azonban már hetek óta tárgyalnak arról, hogy a jövő év elejétől mennyivel kellene növelni a legkisebb béreket. Nem jutottak messzire. Általános megállapodás van arról, hogy javítani kell a helyzeten.

A kabinet és a munkaadók szorosabbra fognák a gyeplőt, míg a szakszervezetek a lehető legnagyobb emelést követelik. A kormány valahol középúton is hajlandó lenne megegyezni, csakhogy egyelőre arra sem igen mutat hajlandóságot a többi fél. Tíz százalékot engedne meg a foglalkoztatók érdekvédelmi szervezete, 24,5 százalékot akar elérni a munkások érdekképviselete. Ha az előbbiek vágya teljesülne, akkor 2020 januárjában a minimálbér 256 eurót tenne ki, ha pedig a szakszervezetek képviselőié, akkor ez az összeg 286 euróra rúgna.

Zoran Đorđević szerb foglalkoztatás-ügyi miniszter kedvetlenül jött ki a legutóbbi találkozóról. Közölte az újságírókkal, hogy a munkabér minimális növelése mellett áll mindenki, de a felek között nagy a távolság. Szerinte az ország gazdasági helyzete, valamint a munkanélküliség csökkenése elérhetővé teszi a konszenzust. Ennek ellenére a konkrét témáról még csak szót sem tudtak ejteni a tanácskozáson, mert a szakszervezetek egyéb gondokat vetettek fel: a munkások a szabad önszerveződési jog csorbulásának az eseteit vázolták. Így a fizetésekről a következő alkalommal vitáznak majd a három oldal képviselői a Szociális-gazdasági Tanácsban. A tárcavezető úgy értékelte, hogy szeptemberben megoldást kell találni, ha tényleg változásokat akarnak a felek a jövő év elejétől.

Az átlagbér egyébként 455 eurót tesz ki Szerbiában. Sokan kritizálják Aleksandar Vučić köztársasági elnököt, a hatalmi Szerb Haladó Párt vezetőjét amiatt, hogy egyik régebbi nyilatkozatában korábbra ígérte az álomhatárnak minősített havi 500 eurót. Még így is növekedésről lehet azonban beszélni: az egy esztendővel korábbihoz képest reálértékben 7,4 százalékkal emelkedtek a bérek az országban, de ha csak az idei adatokat vesszük figyelembe, akkor is jobb a helyzet, hiszen a január és június közötti időszakban 7,1-es volt a javulás. A dolgozóknak több mint a fele megkeres havonta legalább 348 eurót – mutatta ki a szerb elemzés.

Hogy a szegénység hatalmas problémát jelent, azt a kormány következő adatai is bizonyítják: mintegy félmillió olyan ember él Szerbiában, aki nem rendelkezik minden alapvető fogyasztási árucikkel, az országban közel 270 ezren kapnak szociális segélyt, a népkonyhák szolgáltatásait több mint 35 ezren veszik rendszeresen igénybe. A teljes szegénység összegszerűen havi 100 euró alatti bevételt jelent: ennyije volt annak a félmillió polgárnak, akit ebbe a kategóriába sorolnak, s a társadalom peremére sodródott.

 

Borítófotó: Aleksandar Vučićot karikírozó tüntető Belgrádban. A heti, menetrend szerinti kormányellenes demonstrációk esetenkénti résztvevői a szakszervezetek

Ezek is érdekelhetnek

További híreink