Fotókiállítás
Az eredetileg kémikus végzettségű Prokugyin-Gorszkij korát megelőzve, már az 1900-as évek első évtizedeiben fontos fotótechnikai eredményeket ért el. A valóság rögzítésére egy saját tervezésű, három színszűrővel felszerelt fényképezőgépet, a képek bemutatásához pedig egy hasonló elven működő vetítőgépet használt, amelyet szintén saját maga tervezett. Színkísérleteit a XIX. és XX. század fordulóján, a tudományos-technikai fotográfiai kísérletezések aranykorában végezte.
Fotódokumentáció a birodalomról
Szergej Prokugyin-Gorszkij 1905 és 1915 között cári megbízásból dokumentálta az orosz birodalom különböző területeinek sokszínű lakosságát. 1897-től rendszeresen tartott előadásokat fotog-ráfiai kísérleteiről, majd 1901-ben nyitotta meg fotocinkográfiai és fotóműszaki stúdióját.
A történethez hozzátartozik, hogy az első színes fotográfiát már 1861-ben bemutatták. A színek szétválasztásának itt alkalmazott elve szerint vörös, zöld és kék szűrővel vett fel képeket, majd ezeket a megfelelő filtereken keresztül egymásra vetítette. A legnagyobb probléma a színeket helyesen közvetítő fotóemulzió kifejlesztése volt, ezen Gorszkij kutatásai jelentősen lendítettek.
Mi is volt ez?
Prokugyin-Gorszkij színes képei speciális technikával készültek, amelyet a kémikus végzettségű fotós maga talált fel. Érdekesség, hogy a kémiát Mengyelejev professzortól tanulta. A különleges eljáráson a Lumière fivérekkel egy időben dolgozott, de a század elején a Lumière-féle autokróm (önszínező) eljárás lett népszerűbb, Prokugyin-Gorszkij módszere – bonyolultsága miatt – sosem terjedt el igazán.
Minden felvétel alapja három fekete-fehér fotó, amelyekhez vörös, zöld és kék előtéteket használt a fényképész. A végleges kép a három alapszínből álló réteg összeillesztésével és további szűrők alkalmazásával készült Prokugyin-Gorszkij laborjában.
Tudományos módszertan
Felvételei nem csak a különleges eljárásnak köszönhetően állták ki az idők próbáját, dokumentarista szemléletmódjával ugyancsak jócskán meghaladta a korát. Prokugyin-Gorszkij bejárta a teljes orosz birodalmat, tudatos módszertan szerint fotózta a helyi lakosság mindennapjait, a domborzati viszonyokat, precízen dokumentálta a térségre jellemző ruházatot, a szokásokat és az adott évszakra jellemző munkafolyamatokat. Tervei közt szerepelt, hogy a képeit később tankönyvekhez használják a cári birodalomban, ám nem sikerült olyan eljárást kidolgoznia, amivel a fotókat biztonságosan lehetett volna sokszorosítani, a birodalom bukásával pedig sosem használták fel a teljes archívumot.
Prokugyin-Gorszkij 1922-ben elhagyta Oroszországot, majd Párizsba költözött. 3500 negatívból álló gyűjteményének egy részét államtitokra hivatkozva elkobozták a szovjet határon, több felvételt pedig saját maga osztogatott szét rokonok és ismerősök között – ezek a mai napig nem kerültek elő.
Láthatatlan gyűjtemény
Ránk hagyott életműve nemcsak a felsoroltak miatt jelentős, hanem képei utóélete miatt is; s ez a történet leginkább rólunk, a fotó médiumbeli sajátosságainak változásairól és a technikai eszközök fejlődésének következményeiről szól. Mit kezdünk egy értékes információkat hordozó, izgalmas esztétikai paraméterekkel rendelkező, ám láthatatlan gyűjteménnyel? Prokugyin-Gorszkij képeinek lenyűgöző színtartományai és a szemünk előtt kirajzolódó, ismeretlen Orosz Birodalom képei nem hagyták, hogy az utókor szó nélkül menjen el mellettük. Az Amerikai Kongresszusi Könyvtár tulajdonába került hagyaték feldolgozása az ezredforduló környékén kezdődött el, speciális eszközökkel. A rendkívül sérülékeny negatívokat csak napjainkra sikerült kellő biztonsággal feldolgozni és kiállítani, mára viszont szinte a teljes gyűjtemény elérhető digitális formában.
Prokugyin-Gorszkij nemcsak fényképész volt, hanem kísérletező és tudós is, akit a fotográfiai eszközökről megszerezhető tudás és a médiumban rejlő, még kiaknázatlan lehetőségek megismerése mozgatott. Vizsgálódó, újító, akárcsak a kiállításon szereplő összes kortárs művész, Biró Dávid, Eperjesi Ágnes, Liz Nielsen és Bill Sullivan.
A Három szín fotókiállítást október 6-ig tekinthetik meg a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban.
Tolsztoj színesben
Prokugyin-Gorszkij hírnevét öregbítette, hogy 1908-ban színes felvételt készített az orosz irodalom élő klasszikusáról, a nyolcvanéves Lev Tolsztojról.
„Kedves Lev Nyikolajevics,
Nemrég alkalmam volt előhívni egy színes fotót, amelyet valaki önről készített (az illető nevét már elfelejtettem). Az eredmény szörnyű rossz volt, fotográfus szemmel láthatólag nem állt feladata magaslatán.
A színes fotózás a szakterületem, lehetséges, hogy már találkozott is a nevemmel az újságokban. Sok év kutatómunka során mára sikerült kidolgoznom a színhű képi reprodukció kitűnő módszerét. Színesdia-vetítéseim Európa- és Oroszország-szerte széles körben ismertek. Most, hogy a fotográfia készítése módszerem és lemezeim révén egy-három másodpercre rövidült le, tisztelettel kérem engedélyét, hogy meglátogathassam egy vagy két napra (nem feledkezvén meg egészségi állapotáról, sem az időjárásról), hogy több színes fotót készíthessek önről és hitveséről… Úgy vélem, hogy ha önt és környezetét színes fotón örökítem meg, azzal az egész világ számára teszek nagy szolgálatot. Ezek a képek örökké tartanak, soha nem változnak. Egyetlen festett reprodukció sem érhet el ilyen eredményt.”
