Az USA az első
Az USA, bár elveszteni látszott az űrversenyt, végül megnyerte, s meghódította a Holdat, mint Edmund Hillary a Mount Everestet. De első lett az Államok másban is, a nagy rockfesztiválok két esztendővel azelőtt kezdődött megrendezésében. Ennek második állomása volt Woodstock. Az első a Monterey Pop Festival 1967. június közepén. Az űrversenyhez hasonlóan, ahol a szovjetek lőtték fel az első műholdat, kutyát, férfit, nőt és utas nélküli rakétát a Holdra, fesztiválrendezésben Amerika a maga ezüstérmét aranyozta be, amennyiben az angliai Reading Festival, amely nemzeti dzsessz- és bluesfesztiválként indult, a beatkorszakban elsőként vált rockseregszemlévé. Tehát az aranymedál valójában a briteké.
Ami Woodstockot legendássá tette, az a jó időben jó helyen egysége. Véget ért a beatkorszak, az addig beatzenének hívott muzsikát rockra keresztelték. Persze jóval több zajlott a névváltoztatásnál. Kezdjük talán azzal, hogy a The Beatles kiadta a Bors őrmester című lemezét. Ha szerepel is rajta a régi The Beatles-dalokat idéző szerzemény, a hangszerelés azt teljesen újfajta muzsikává varázsolta. Végre kiteljesedhetett George Harrison, aki riffjeivel addig is meghatározó arcélt kölcsönzött a Lennon–McCartney kompozícióknak, s végre egy teljes korong úgy szólalhatott meg, hogy jócskán megelőzte a korát.
Új idők új dalai
Ez idő tájt az egykori gombafejek visszavonultak a színpadi szerepléstől, helyükbe olyanok léptek, mint a The Doors, a Cream, Jimi Hendrix, a Greatful Dead, a Jefferson Airplane. A világháború előtti fekete blueszene megihlette az angliai és újvilági önjelölt muzsikusokat, akik harsogó Marshall erősítőkkel, fuzz és wah effektekkel új zenét alkottak. Mellettük albummal jelentkezett a Velvet Underground, az alternatív rock ősforrása, az MC5 meg Iggy Pop The Stoogesa, a punk előfutárai. Megjelent a Steppenwolf debütáló korongja a rockhimnusszá vált Born to Be Wilde-dal. (Ebben sokat segített a Szelíd motorosok című független mozi.) A Pink Floyd Ummagumma lemezével, a King Crimson In the Court of the Crimson King albumával, a Procol Harum bemutatkozó anyagával letette a progresszív rock máig érvényes, gránitszilárdságú alapjait.
Változó közönségízlés
A közönség vevő volt az újra. A keményebb, füstösebb, bluesosabb, virtuózabb zenére. Történt, hogy a The Beatles legjobb lemeze, az Abbey Road az 1969-es toplista második helyére szorult, ami a zenekar életében először fordult elő, lévén általában az első három helyet uralták. A győztes a Led Zeppelin lett II. számú albumával. Az Abbey Road elképesztően jó lemez, egy életút csúcsa, betetőzése: összefoglalja a beat-rock addigi eredményeit, s zárótételében dermesztő pontosan jósolja meg a jövő új irányzatait. Hiába. A Zeppnek elég volt egy bluesos nyögéssel, egy tökéletes riffel kezdeni. És persze nem akárhogy folytatni!
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy megalakult a Black Sabbath. Ha a Zeppelin újat hozott, akkor a Sabbath annál inkább.
Az üzlet az üzlet
A rockzenészmesterség azon túl, hogy a sztároknak megadott minden, mások által csak áhított földi gyönyört, jól fizető szakma lett. A bandákat már nem egyetlen talpraesett és erőszakos menedzser képviselte, mint Tom Parker „ezredes”, Elvist vagy Brian Epstein a The Beatlest, Peter Grant a Led Zeppelint, Chas Chandler Hendrixet, hanem menedzsmentek szerveztek, tárgyaltak, szerződtek, szerződtettek. Szerződtettek bizony, olyannyira, hogy zenekarokat hoztak létre, kifejezetten üzleti alapon, mint például – de komolyan – a Deep Purple-t.
Angolszászok egymás közt
A negyvenes évek amerikai fekete muzsikája megihlette a fehér előadókat, például Elvis Presleyt, Johnny Casht, Jerry Lee Lewist, akik világhírűvé, gigasztárokká meg az angliai középosztály fiainak példaképeivé váltak. Akik aztán gitárt ragadtak, és megalapították a The Beatlest, a Rolling Stonest, a Yardbirdst, a Kinkst, a The Whót, az Animalst. E bandák meghódították az öreg kontinenst, majd bevették Amerikát, amely esemény a brit invázió nevet kapta. Az Egyesült Államok muzsikusai ámulva hallgatták, mivé lett az ő rock and rolljuk. Kapták a hangszereiket, s nosza, továbbléptek a rock országútján, így Hendrix, a The Doors, a Canned Heat, a Greatful Dead, a Jefferson Airplane vált ihlető forrásává újfent a brit rockereknek, a Creamnek, a Zeppelinnek, a Jethro Tullnak, a Fleatwood Macnek. Ez az oda-vissza hatás jelentkezett a fesztiváloknál.
Az európai Woodstock
Az 1969-es Woodstock Fesztivált követő esztendőben az Egyesült Királyságban megtartották a Wight-szigeti bulit. Írhatnám, hogy azonos fellépőkkel, ám az csak részben állná meg a helyét. Mert például a Wight-sziget sztárjai, Bob Dylan, a The Doors vagy a Jethro Tull nem tette tiszteletét Woodstockban. Ami közös volt a két buliban, az a totális ráfizetés. Angliában a 600 ezres nézősereg mindösszesen egytizede váltott belépőt.
Az előbb említettek mellett hiányzott a woodstocki kínálatból a The Beatles, a Rolling Stones, a The Doors, a Led Zeppelin, a Cream, Simon és Garfunkel, Frank Zappa. Csinos névsor. A távolmaradását mindenki igazolta.
Sztár születik
Merész kijelentés lenne, hogy a nagyágyúkat pótolták az új tehetségek, mindenesetre lenyűgöző, meggyőző és érett bemutatkozó produkciókat kapott a tetőtől talpig sáros hippipublikum.
A teljességgel ismeretlen Carlos Santana éppen csak befejezte első lemezét. A korong a mai napig rendben van, ám a fellépési lehetőséget nem a bossanovába oltott blues újdonsága, sem Santana egyedi gitárhangzása hozta meg a csapat számára, hanem menedzserük, Bill Graham. A megannyi sztárt felfedező szakembert a woodstocki stáb felkérte, hogy segítsen a szervezésben, ő pedig a beleegyezését Santana koncertjéhez kötötte. A jó fülű menedzser alkujának hála Santana péntekről szombatra a világ egyik legnépszerűbb muzsikusává lett.
Hasonlóan jó képességekkel megáldott zenész az a Leslie West, aki Mountain nevű bandájával mindössze a harmadik koncertjét adta a fesztiválon. A testes Leslie azóta viseli a Mountain ragadványnevet, és változatlanul az egyik legnagyobb bluesgitáros.
A harmadik nagy befutó a Crosby, Stills, Nash & Young volt, ugyanis a supergroup ebben a felállásban csupán másodszor lépett közönség elé.
Az évfordulós Woodstockok
Miként a hollywoodi filmeket is állandóan újraforgatják meg sorozattá fejlesztik, úgy a legendás fesztivál sem kerülhette el az újvilág eme irritáló szokását. 1979-ben több településen rendeztek emlékfesztivált, amelyek közül talán a Madison Square Garden-i koncert volt a legnívósabb.
Tíz esztendőre rá, az eredeti helyszínen tartották meg a The Forgotten Woodstock bulit. A szervezők a ’69-es fesztivál időpontjára tették a rendezvényt, amely így hétköznapra esett, ráadásul csak a szájról szájra terjedő propaganda tudatott az eseményről. Vagyis úgy festett, megkopott a Woodstock-legenda.
Vagy mégsem? 1994-ben a negyedszázados szülinapon, Michael Langgal az élen, aki az eredeti fesztivál ötletgazdája, egy csapat a New York állambeli Winstin farmon háromnapos bulit szervezett. Nem múltidézőst, olyan sztárok léptek színpadra, mint a Cranberries, a Green Day, a Red Hot Chili Peppers, a Metallica, az Aerosmith, Santana, valamint Bob Dylan. A félmillió látogatónak most is mindössze 164 ezer belépőt tudtak eladni. Ez az örökség megmaradt az eredeti Woodstockból.
Aztán jött 1999, a harmincadik szülinap. Az esemény méltóságáról annyit: világsajtót körbehaknizó botrányok miatt lett emlékezetes a rendezvény. A 38 fokos hőségről ember nem tehet, az ivókutak hiányáról azonban annál inkább. Ha víz nem is akadt, tűz az volt, amikor a Red Hot Chili Peppers-koncert alatt a flakonokból máglyát emelt a közönség, majd meggyújtotta azt. Eme incidens ellenére a szervezők, a nézők, a fellépők és a sajtó egyöntetűen a Limp Bizkit nyakába varrta a balhét, mondván ők hergelték fel a jónépet, amelyik aztán nőket erőszakolt, verekedett, meg hasonlók.
Okulva a csúfságon, 2009-ben Heroes of Woodstock címmel inkább sokállomásos koncertturnét szerveztek.
Az idén 50 éves a fesztivál. Bár e kerek szép évfordulót szokás megünnepelni, 2019-ben ez nem sikerült…
Woodstock-klónok
A legismertebb a Przystanek Woodstock elnevezésű, amelyet 1995 óta tartanak meg lengyel barátaink, olyan sikerrel, hogy öt esztendővel ezelőtt 750 ezer látogatót regisztráltak. A számról annyit: az idei, minden csúcsot döntő Sziget Fesztiválon 496 ezren fordultak meg. Persze a lengyelországi buli csak nevében képviseli a nagy elődöt, nyilván közönségcsalogató célzattal, ám a fellépők a korszak kedvencei: The Stranglers, Papa Roach, The Prodigy, Guano Apes, Clawfinger.
Az ötven év megihlette hazánkat is. A Barba Negra Trackben V. Woodstock Hungary fesztivált hirdettek, amelyen az eredeti, 1969-es fellépők hazai tribute zenekarai idézik fel a hangulatot, mint a Neil Young Coverband, a Creedence Clearwater Reborn, a Santana Tribute – Millagro, a Message to Hendrix, a Joplin – Sonia és a Blues&Roll, valamint a Joe Cocker Coverband.
Vagy ott van az Anna and the Barbies táborából hét év alatt felnőtt Woodstock az Ugaron, amely az idén Hello Ugar! néven Ópusztaszeren emlékezett a legendás fesztiválra, aminek idején a fellépők és a közönség zöme még meg sem született.
