Dér Gábor

Cappuccino
A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának fiatal szakorvosjelöltje nyerte a második európai pacemakerversenyt, Valenciában. Ahogy ő fogalmazott, a siker megerősítette abban, hogy munkával, tudásvággyal és elhivatottsággal itthon is lehet boldogulni.

– Hosszas üldözéssel tudtam csak elérni, ennyire be van táblázva?

– Igen, általában elég sok a munka a klinikán, rengeteg beteget látunk el, és nyilván vannak sürgető esetek, amelyek gyors reagálást igényelnek, ezért találtunk nehezebben időpontot a beszélgetésre.

 – Mikor vált véglegessé, hogy a gyógyítói pályát választja?

– Viszonylag későn. Az egyetemet úgy kezdtem el, hogy a kutatás lesz inkább az az irány, ami felé tartok, és nem a betegellátás. Harmadév után az egy hónapos belgyógyászat-gyakorlatomat itt töltöttem a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján. Ezalatt láttam bele a közvetlen gyógyítói munkába, akkor tetszett meg igazán.

 – Nehéz szakterületet választott, miért érdekli a kardiológia?

– Azt tudtam már a tanulmányaim elején is, hogy nem akarok sebész lenni, mivel az nem vonzott. Ebben a szakmában az ragadott meg, hogy igényel belgyógyászati diagnosztikus gondolkodást, másrészről a mai kardiológia afelé tart, hogy hibrid szakmává váljon, beavatkozásokat is végzünk, tehát manualitás is van benne.

 – A legtöbb orvosszakmáról elmondható, hogy nagy lelkierőt igényel, de a szívgyógyászatnak ezen túl is nagy tekintélye, misztikuma van. Miért lehet ez?

– A misztikuma talán onnan adódik, hogy az emberiség történetében a szív mindig is a legfontosabb szervünknek számított, legalábbis ezt láthatták a laikus emberek. Bár nyilván nehéz sorrendet felállítani a szervek fontosságát illetően. A kardiológusokon rendszerint nagy a nyomás, ennek pedig az az oka, hogy nap mint nap nagyon sok súlyos állapotú, élet és halál között lévő, kritikus állapotú beteget látunk el. Nagyon sok sürgős, hirtelen fellépő kórkép jelentkezik, ezért nagyon felkészültnek kell lenni, gyorsan kell döntéseket hozni, hogy kezelni tudjuk a betegeket.

 – Milyen fizikai és szellemi környezetben dolgozik a városmajori klinikán?

– A szellemi körülmények kiemelkedők, hiszen Magyarországon a városmajori klinika az egyik csúcsintézmény. Merkely Béla professzor úr, klinikaigazgató, a Semmelweis Egyetem rektora irányítása alatt nagyon magas szakmai színvonalon folyik a gyógyítás, adott a lehetőség a folyamatos tanulásra és fejlődésre. Infrastrukturálisan is kimagasló a környezet, nyugati színvonalúnak mondanám a munkakörülményeket, a kórház felszereltségét. Ami nem elhanyagolható, hogy a betegellátás szempontjából is kiemelkedők a körülmények.

 – Valenciában elhozta az első díjat. Elmondaná, hogy mi, laikusok is értsük, mivel nyerte meg a versenyt?

– Több részből állt a megmérettetés. A díj, amit megnyertem, arról szólt, hogy a pacemakeres betegek utánkövetésének egy elméleti feladatsorát kellett megoldani, illetve egy szimulációs gyakorlatot arra vonatkozóan, hogy a készülékek beállítása, programozása hogyan történjen. Ez volt az elméleti rész, de egy esetbemutatást is prezentálni kellett, én pedig egy a klinikán kezelt beteg esetét dolgoztam fel és mutattam be angolul.

 – Fiatal orvosként feltételezem, hogy nem áll távol öntől a technológia, de mennyire kell barátságban lennie egy orvosnak az informatikai vagy technológiai háttérrel?

– A kardiológiában is jelen vannak azok a technológiai vívmányok, amelyek a betegek ellátását szolgálják, ezeket a gyógyításban részt vevőknek meg kell tanulniuk. A pacemaker programozása során az orvosi élettani ismereteken kívül sok fizikai és matematikai paramétert is be kell állítani, így az embernek ebben az irányban is fejlesztenie kell magát. Ez egyfajta specializálódás a kardiológia területén belül, a specialisták feladata, hogy ezt mélységeiben ismerjék.

 – Ez az a terület, amelyre ön is specializálódik?

– Igen. Négy éve dolgozom a klinikán, három éve tagja vagyok a pacemakerműtői orvoscsapatnak, három éve végzek műtéteket a mentoraim szakmai felügyeletével.

 – Szakorvosjelöltként, ezzel a díjjal a háta mögött, mik a tervei, hogyan építi tovább a pályáját?

– Nehéz a jövőbe látni, így egyelőre kisebb célokban gondolkodom. Jövő -szeptemberben szakvizsgázom, a cél az, hogy ezt megszerezzem, aztán a terveim között szerepel, hogy a tudományos fokozatot is magaménak tudjam. De hogy utána mi lesz, azt még nem tudnám megmondani.

– Ennyi munka és tanulás mellett mennyire tudja az átlagos fiatalok életét élni?

– Azt kevésbé. De az embernek arra van ideje, amire szeretné. Sokat dolgozunk, ami kétségtelenül fárasztó, és a munkán kívüli egyensúlyt is meg kell találni az életben. A barátaimmal szívesen kimozdulunk, kirándulunk, az aktív szabadidő nagyon fontos a kiégés megelőzésében. Nekem az utazás sokat segít ebben.

 

NÉVJEGY

28 éves

szakorvosjelölt

2014-ben végzett a Semmelweis Egyetemen

KEDVENCEK

Kedvenc film »Csillagok között 

Kedvenc könyv »Hamvas Béla: A bor filozófiája 

Kedvenc zene »Billy Boyd: The Last Goodbye

Ezek is érdekelhetnek

További híreink