MONETÁRIS POLITIKA
Nem okozott csalódást az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve a múlt héten – kommunikációjának megfelelően csökkentette az irányadó kamatot, 2008 óta először. A kérdés csak az volt, hogy a mérséklés 25 vagy 50 bázispontos lesz-e. Utóbbiról az elemzők úgy vélték, túl nagy lenne, megijesztené a piacokat. Azt sugallná: komoly gond van. Valóban nagy a baj, de nem azért, mintha a Fed ennyire sötéten látná a dolgokat. Inkább az a probléma, hogy maga is bizonytalan. A központi bankok általában tények, makrogazdasági adatok, különböző bizalmi indexek és az ezekre épülő előre jelző modellek alapján alakítják monetáris politikájukat. A jelenlegi helyzetben azonban túlságosan sok a bizonytalansági tényező: főleg a kínai–amerikai vámháború alakulásával kapcsolatban.
KIIGAZÍTÁS
A Fed így elébe ment a folyamatoknak: bár az USA makroadataiban még nem látszik a gazdaság vészes lassulása, mégis olcsóbbá tette a hitelt. A részvénypiaci indexek a döntésre csökkenéssel reagáltak, a dollár erősödött. Jerome Powell, az intézmény elnöke a határozatot követő sajtótájékoztatón nem foglalt állást egyértelműen a mellett, hogy a következő hónapokban a jegybank folytatja a lazítást, igaz, nem is zárta ki ennek a lehetőségét. Az amerikai irányadó kamatsáv 2–2,25 százalékra mérséklődött, Powell ezt igen diplomatikusan ciklus közbeni kiigazításnak nevezte. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a Fed a gazdasági bővülés folytatódására számít, de jelentős kockázatokat is lát.
A központi bank tisztségviselőinek az elmúlt időszakbeli kommunikációjában három tényezőn volt a hangsúly (ezekkel készítették fel a piacokat a kamatcsökkentésre): a gyenge globális növekedésen, a világkereskedelem bővülési ütemének a lassulásán, valamint az amerikai üzleti beruházások lanyhulásán (lásd grafikonunkat). Közülük igazából csak egyre van befolyása a Fednek: az olcsóbbá váló hitelek révén ösztönözheti az üzleti beruházásokat. Arra még Jerome Powellnek sincs ráhatása, hogy Donald Trump elnök milyen stratégiát követ a kínaiakkal folytatott kereskedelmi háborúban.
TOVÁBBI BÜNTETŐVÁMOK
Az elhúzódó konfliktus mellett szól az Egyesült Államok első emberének a legújabb bejelentése: immár nemcsak az alapanyagok és a részegységek importjára vet ki büntetővámokat, hanem gyakorlatilag a Kínából történő teljes behozatalra. Trump a múlt héten jelentette be, hogy szeptember 1-jétől a már ezen terhek alatt álló évi 250 milliárd dollárnyi kínai importon túl további 300 milliárd dollár értékű behozatalt is megadóztat. Okostelefonok, játékok, fogyasztási és tartós fogyasztási cikkek szerepelnek a listán. A Fehér Házból kiszivárgott hírek szerint a büntetővámok újabb hullámát szinte az elnök teljes gazdasági stábja ellenzi: Robert Lighthizer kereskedelmi megbízott, Steven Mnuchin pénzügyminiszter, Lawrence Kudlow, a Fehér Ház gazdasági főtanácsadója és John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó. Persze az is elképzelhető, hogy Trump végül nem váltja be a fenyegetését. Az elnök egyre erősödő nyomást kíván gyakorolni a vészesen lassuló gazdaságú ázsiai óriásra, hogy engedjen Washington követeléseinek. Ebben a gazdaságpolitikai hangulatban nem csoda, ha az amerikai vállalkozások nagyon óvatosak a beruházási döntéseikben. Trump stratégiája hasonló ahhoz, amelyet korábban Mexikóval szemben alkalmazott – csak nagyobb a tét. Az USA déli szomszédját is kereskedelmi korlátozásokkal fenyegette arra az esetre, ha az nem szigorítja meg az illegális bevándorlókkal szembeni fellépését. Mexikó gyorsan engedett, a büntetővámok elmaradtak.
Kereskedő a New York-i tőzsdén. További iránymutatást várnak a piacok a Fedtől
DILEMMA
Az ilyen tényezőkkel a Fed sem tud kalkulálni, maximum különböző forgatókönyveket elemeznek. Ha a politika ennyire kiszámíthatatlan, akkor lehetetlen több évre szóló beruházási döntéseket meghozni. Ezzel viszont az amerikai gazdasági gyarapodás, a munkaerőpiac is bizonytalanná válik. Az olcsóbb hitel valamelyest segít ezen a gondon, ezért is várnak az Egyesült Államok vállalatai további kamatcsökkentéseket a Fedtől – a legtöbbjük legalább még egyet az idén. Az olcsóbb pénz az eladósodott cégeknek is segít hiteleik refinanszírozásában, főleg a tőkeigényes feldolgozóipari ágazatokban és a mindenkori jegybanki kamatra érzékenyen reagáló ingatlanszektorban. A Federal Reserve és az amerikai vállalatok tehát egy cipőben járnak: dönteniük kell két szcenárió közül. Az egyik a vámháború viszonylag gyors lezárása, a másik az elhúzódó konfliktus. Az USA cégei a legrosszabbra készülnek: a feldolgozóipari aktivitás (a beszerzésimenedzser-index alapján) júliusban immár negyedik hónapja esett egyfolytában, hároméves mélyponton áll. Az üzleti beruházások szezonálisan igazított, évesített adatok alapján a második negyedévben 0,8 százalékkal csökkentek – ez 2015 vége óta a legalacsonyabb érték.
BIZAKODÓ AUTÓGYÁRAK
Detroitban, Trump egyik fő támogatói körzetében az autógyárak abban bíznak, hogy az olcsóbb hitelek újra feltámasztják a vásárlói kedvet. Az újautó-eladások száma január–júliusban alig haladta meg a 9,8 milliót, ami 1,5 százalékos csökkenés az egy esztendővel korábbi adathoz képest. Az üzemek attól tartanak, hogy éves szinten nem teljesül az iparági minimumnak tartott 17 milliós értékesítési szint. Ez utoljára 2014-ben történt meg. Az eladások immár fél éve folyamatosan csökkennek. Mindez egy olyan gazdaságban történik, amely fennállásának leghosszabb növekedési ciklusát éli át. Az autóértékesítések – az ingatlanügyletek mellett – általában jó indikátorai a gazdasági hangulatnak, mivel az amerikaiak ezeket túlnyomó részben hitelre vásárolják, vagyis tükrözik a lakosság jövőbeli jövedelmi helyzetére vonatkozó várakozásokat.
Borítófotó: Cukorkákat szóró fiú egy amerikai karneválon. A Fed kamatcsökkentései megédesíthetik a tőzsdei kereskedést
