Észak-Jemenből november elején a huszi lázadók egy ballisztikus rakétát lőttek ki a szaúdi főváros repülőterére. A feltételezhetően iráni eredetű lövedéket a rijádi repülőteret védő, amerikai gyártmányú Patriot lég- és rakétavédelmi rendszer megsemmisítette. Szaúd-Arábia a támadást Irán elleni háborús oknak tekinti. A Közel-Keleten jelenleg ez a két ország a meghatározó erő. A közvetlen hatalmi kérdéseken – államok, területek, gáz-, olajmezők uralásán – felül vallási vízválasztót is jelent a konfliktus. Iránt az iszlám síita, Szaúd-Arábiát pedig a szunnita (vahhábita) vallási közösség vezető országának tekintik.
ELŐZMÉNYEK
Az előtörténethez tartozik, hogy Szaúd-Arábia a nyáron diplomáciai-gazdasági és katonai akcióba kezdett pozíciói megszilárdítására az öbölbeli országok körében. Katar ellen fordult, amelyet az Iszlám Állam és az al-Kaida támogatásával vádolt meg. A szunnita bázisú ISIS segítésével egyébként sokan Szaúd-Arábiát gyanúsítják. Kuvait és Omán kivételével a régió államai felléptek Katarral szemben, amely mellett viszont kiállt Irán.
A jemeni huszikra katonai csapásokat mérő koalícióban a katari blokádot bevezető, támogató közel-keleti, észak-afrikai országok vesznek részt. Az Irán által segített huszi lázadókkal harcoló jemeni központi kormány is a szaúdiak pártjára állt a Katar-bojkottban. Rijád vezeti az arab világon belül a koalíciót, amely eddig főleg a sok civil áldozattal járó bombatáma-dá-sai-ról, semmint a katonai sikereiről ismert.
A közel-keleti krízis újbóli fellángolásának a Szaúd-Arábiában végbemenő hatalmi harc is fontos része. A fiatal trónörökös, Mohamed bin Szalmán által koor-dinált – korrupcióellenes hadjáratnak beállított – letartóztatási hullám során több mint kétszáz fontos embert vettek őrizetbe, köztük a királyi ház 11 hercegét.
LIBANON SE MARADHAT KI
Szíria fontos eleme a képletnek. Irán, a szaú-diak ősellensége az Aszad-kormány támogatója. A Szíriában harcoló többezres iráni kontingens a perzsa állam hadseregének elitcsapataiból, a Pasdaran gárdistáiból áll. A damaszkuszi kormány csapataival és az orosz erőkkel koordinálva támadják az Iszlám Államot és az Aszad-rezsimmel fegyveresen szemben álló több száz ellenzéki csoportot. Ez utóbbiak szinte naponta váltogatják szövetségeseiket, pillanatnyi érdekeiktől vezettetve. Oroszország szerint az ISIS katonai megsemmisítésével a szétszórt fundamentalista-iszlamista harcosok egy része szíriai kormányellenes csoportokhoz csapódik.
Libanon mindeddig igyekezett kimaradni a határozott oldalválasztásból. A síita gyökerű, így Irán által támogatott Hezbollah mozgalom fegyveresei a pasdaranok oldalán harcolnak Szíriában. Szaad Hariri, a szunnita és Rijád-barátként ismert libanoni–szaúd-arábiai kettős állampolgárságú libanoni miniszterelnök a szaúdi fővárosba látogatott, ahol gyakorlatilag túszul ejtették és a szemére vetették, hogy országában a Hezbollah az úr. Hariri rijádi palotájában, házi őrizetben lemondott miniszterelnöki tisztségéről, de visszatérését ígérte.
Izrael biztonságának a térségben továbbra is az Egyesült Államok a legfőbb garanciája. Jeruzsálem azonban komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a régióban, kiváltképpen a szomszédaival való kapcsolatokban elkerülje a konfliktusok kialakulását. Szíriával ellentmondásos a viszonya, elutasítja az irániakkal szövetkező Aszad-rendszert, légicsapásokkal torolja meg, ha az ország területéről átlőnek. Ugyanakkor a Golán-fennsík térségében katonai védelmébe vett egy szíriai drúz települést, amelyet iszlamista terrorcsoportok fenyegettek.
KÜLSŐ SZEREPLŐK
Az Egyesült Államok még mindig a térség meghatározó ereje katonai támaszpontokkal, szoros katonai-gazdasági-politikai kapcsolatokkal. Washington befolyása azonban hanyatlik. A Trump-adminisztráció (amelynek elődje nukleáris megállapodást kötött Teheránnal) szembekerült Iránnal. Az amerikai elnök idei szaúd-arábiai látogatása tovább kuszálta a szálakat. Az USA-t sejtették a Rijád vezette Katar-blokád mögött, majd egy meredek, 180 fokos fordulattal Trump keményen bírálta az akciót végrehajtó koalíciót. Eközben a szoros amerikai–katari katonai együttműködés egy újabb, 21 mil-liárd dolláros megafegyverügylettel erősödött, és a kis emírségben lévő, hadosztálynyi amerikai erőt állomásoztató el-Udeid bázis zavartalanul üzemelt.
NŐ AZ OROSZ BEFOLYÁS
Oroszország szíriai térnyerése, szaúd-arábiai, izraeli diplomáciai akciói ellenére a régióban legfeljebb a másodhegedűs szerepét játszhatja az Egyesült Államok mellett. Ám a Trump-időszak amerikai külpolitikájának bizonytalansága, cikcakkjai lehetőséget adnak Moszkvának, hogy kiszélesítse szíriai hídfőállását. Ugyanakkor Oroszország az egyetlen komoly hatalom, amely jó kapcsolatokat tart fenn Iránnal és Szaúd-Arábiával is. A Kreml koordinálja lépéseit az izraeli vezetéssel, amely láthatóan nyitna Rijád felé, viszont a Teheránnal összefonódott Hezbollah-szövetség miatt élesen szemben áll a perzsa állammal. A mindegyik féllel beszélő viszonyban lévő Oroszország közvetítői, feszültségenyhítő szerepet is betölt, nem érdeke egy újabb nyílt konfliktus kirobbanása, amely megszerzett szíriai pozícióit is veszélybe sodorhatná.
A háborúban egyelőre egyik fél sem érdekelt. Szaúd-Arábia erőinek tetemes részét leköti Jemenben a huszi lázadók elleni harc irányítása és a belpolitikai csaták. Az embargó enyhülésével fellélegző Teheránnak sem jönne jól a háború: veszélyeztetné az ország törékeny gazdasági fellendülését. Ugyanakkor Irán visszatért a régiós hatalmi harcba, amit Rijád minden eszközzel igyekszik megakadályozni.
D. P.
Irán több mint félmillió, jól kiképzett katonát tart fegyverben. A több évtizedes elszigeteltség, az embargó miatt kénytelen volt nagyrészt önellátásra berendezkedni, fejleszteni hadiiparát, amelynek a keretében együttműködött Kínával és Észak-Koreával is. A 2015-ös nukleáris megállapodás folytán enyhített szankciók részben megnyitották az utat a nyugati berendezések szállítása előtt. Oroszország modern Sz–300-as lég- és rakétavédelmi rendszert adott el Teheránnak. Ennek egy még modernebb változatát (Sz–400) a szaúdiak megvennék, a szerződést állítólag hamarosan aláírják. Szaúd-Arábia és Irán nem határos, csak a Perzsa (Arab)-öböl vizén át van közvetlen kapcsolatuk. Ott, ahol az Egyesült Államoknak több nagy bázisa van és állandó haditengerészeti erőt tart fenn, amely a szaúdiakat segítené egy esetleges konfliktusban – egy regionálisan erős iráni hajóhaddal szemben.
