Minden pénteken 15 és 16 óra között korlátozás nélkül elérhetőek a Figyelő hetilap zárolt cikkei.
A részletekért kattintson ide

Közös kihívások

Top 200 a régióban

2008./37. szám - szeptember 11.
Cikk nyomtatása
Cikk küldése
Add a Startlaphoz

Az eltérő fejlődési utak ellenére azonos problémákkal küzdenek a közép- és kelet-európai gazdaságok – derül ki a Deloitte és a Figyelő régiós toplistájából.

Kovács Domonkos, a Deloitte Üzletágvezetője. „A globális visszaesés várható negatív hatásai ellenére hosszú távon Közép-és Kelet-Európa kilátásai továbbra is jók.”

Kovács Domonkos, a Deloitte Üzletágvezetője. „A globális visszaesés várható negatív hatásai ellenére hosszú távon Közép-és Kelet-Európa kilátásai továbbra is jók.”

Sokkal jobban teljesítettek az elmúlt évben a nagy magyar cégek, mint a gazdaság egésze. Az 500 legnagyobb közép- és kelet-európai vállalat között szereplő 60 magyar társaság összesített árbevétele euróban kifejezve 10 százalékkal nőtt 2007-ben, miközben a GDP csak 1,3 százalékkal. Ez részben annak tudható be, hogy a nagyvállalatok exportra termelnek, tehát a belföldi keresletcsökkenés nem hatott rájuk. „Kérdés, mit látunk majd jövőre” – utal Seres Béla, a Deloitte partnere, a pénzügyi tanácsadás régiós vezetője arra, hogy az idén lassult a világgazdaság, s nem tudni, ezt mennyire érzik majd meg a régióbeli nagyok, köztük a magyar társaságok. Szerepe van azonban annak is, hogy számos energetikai vállalat került fel a listára, s ezek növekedését húzta az árrobbanás.

Az energetika dominanciája az egész 500-as klubban érezhető, ezt a szektorra jellemző méretgazdaságosság magyarázza. Sok köztük az állami cég – Magyarország kivételnek számít azzal, hogy számos energetikai társaságba magántőkét vont be. A legnagyobb súlyú vállalatok között egyébként is lépten-nyomon feltűnnek az állami tulajdonúak; összesen 120 ilyen található a listában, ezek együtt a klub árbevételének 20 százalékát adják.

„A kiemelt stratégiai fontosságú cégeket szívesebben tartják meg állami kézben nemcsak az energetika, de az infrastruktúra, a közlekedés területén is” – mutat rá Kovács Domonkos, a Deloitte vállalatértékelés és pénzügyi modellezés üzletágának vezetője. Annak ellenére így van ez, hogy az államiak általában gyengébben teljesítenek, mint a magánvállalatok. A lengyelek „élen járnak” a cégek állami kézben tartásában – 48 ilyennel gazdagították a listát –, és ha privatizálnak, azt is szívesen hajtják végre úgy, hogy csak kisebbségi részt visznek a tőzsdére. Mivel e cégek között sok az energetikai és a nyersanyagipari, s ezek árbevételét az energia- és a nyersanyagok áremelkedése felfelé húzza, a Deloitte szakértői azt várják, hogy az állami szektor súlya a jelentős árbevétellel bíró cégek körében még növekedni is fog a lengyel gazdaságban, ahelyett, hogy csökkenne.

Az ország mérete is indokolja a lengyel vállalatok dominanciáját a listán: összesen 176 van belőlük. A második helyezett Ukrajna, 75 céggel. Dobogós még Csehország 70-nel, Magyarország a negyedik helyen áll, 60 céget küldve. A 10-es gyógyszeripari toplistán azonban tőlünk származik a legtöbb, azaz 4 szereplő: Chinoin (Sanofi), Richter, Hungaropharma és Phoenix Pharma, utánunk a lengyelek következnek 3 vállalattal. A TOP 500 árbevételének 15 százalékát cseh, 14,5 százalékát magyar társaságok adják, vagyis e két ország legnagyobb vállalatai nagyobb arányt képviselnek az összesítésben, mint az országok GDP-t tekintve.
SZÓLJON HOZZÁ ÖN IS!
A cikk további része csak előfizetőink számára hozzáférhető.
Ha előfizető, és már regisztrálta magát, lépjen be!
Ha előfizető, de még nem regisztrálta magát, regisztráljon itt!

Ha szeretne előfizetni, itt teheti meg!