Nem a görögök az egyetlenek Európában, akiknek magas árat kell fizetniük azért, mert hosszú éveken át a lehetőségeik felett éltek. Lettországban például 2008-ban a munkavállalók bérét egyetlen tollvonással csökkentették 40 százalékkal. Három évvel később, a gazdaság talpra állásával a fizetések újra emelkedésnek indultak. Félő, hogy a görög dráma nem hoz majd hasonló katartikus élményt, mivel az emberek semmi jelét nem látják annak, hogy megérte az áldozatvállalás.

Athén lángokban. A népharag elsöpörheti a jelenlegi politikai pártokat. Fotó: AP

Athénnak március 20-ig kell visszafizetnie 14,5 milliárd eurós lejáró adósságot, így az alkut az utolsó pillanatokban kötötték meg. Ennek köszönhetően elhárul ugyan a teljes katasztrófa, a rendezetlen görög államcsőd azonnali veszélye, ám a délkelet-európai ország lakosaira újabb drasztikus megszorítások várnak (lásd a keretes anyagot). Annyira, hogy egyesek már előre utolsó ítéletnek nevezték el a legújabb gyógykezelést. A nemzetközi hitelezők által a támogatás fejében kikövetelt 3,3 milliárd eurós pótlólagos fiskális kiigazítást tartalmazó programban a korábbiakhoz hasonlóan nagy hangsúlyt kap a közalkalmazottak tömeges elbocsátása, a bérek és a nyugdíjak lefaragása, az adók és a szociális juttatások csökkentése.

A tömeges elszegényedés és a kiúttalanság egyes szakértők szerint akár társadalmi robbanáshoz is vezethet. Könnyen elképzelhető, hogy az áprilisra tervezett választásokon a népharag elsöpri azokat a politikai pártokat, amelyek az országot a demokráciára való áttérés óta vezették. „Teljes a bizonytalanság a tekintetben, hogy merre is sodródik az ország. Az állam negatív spirálba került. Ilyen helyzetben nincs olyan külföldi befektető, aki idehozná a pénzét” – mutatott rá a Figyelőnek Janisz Emmanuilidisz, a brüsszeli The European Policy Centre kutatóintézet görög származású, vezető politikai elemzője.

Jól szemlélteti a helyzet ellentmondásosságát, hogy ami a görögöknek sok, az a hellén államot pénzügyi támogatással a felszínen fenntartó állami és intézményi hitelezőknek éppenséggel kevés. Berlinben és más fővárosokban fejcsóválva hajtogatják, hogy két évvel a görög mentőakció megkezdése után gyakorlatilag semmit sem javult a helyzet. A donor országokban ezért egyértelműen a vállalásait sorozatosan megszegő Athénra hárítják a felelősséget, noha a nem helyesen megválasztott stratégiának is szerepe lehet a kudarcban. Emmanuilidisz egyike azoknak a politikai elemzőknek, akik szerint a nemzetközi trojka (az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank) és az euróövezet tagjai által választott stratégia nem volt kellően kiegyensúlyozva, és túlzottan nagy hangsúlyt kapott benne a költségvetési megszorítás. A görög gazdaságot sújtó recesszió az idén már az ötödik évébe lép, és nem láthatók annak jelei, hogy belátható időn belül megfordul a trend. Márpedig növekedés nélkül Görögországnak semmi esélye nincs arra, hogy kinője a horribilis, 2011 végén a GDP 160 százalékára rugó államadósságot.