Az állam nem hajlandó tovább folyósítani az utolsó pillanatban eddig még mindig átutalt normatív támogatásokat, de a központilag szabályozott kedvezményeket sem akarja megtéríteni. A tulajdonos, a Fővárosi Önkormányzat előbb vagy utóbb drasztikus megszorító intézkedésekre kényszerül: dugódíj, vagy hasonló adók formájában kell megsarcolnia Budapest népét. Az újabb sápokból azonban nem tud befolyni annyi pénz, amennyi rendezné a közlekedési vállalat krónikus forráshiányát. Senki sem akarja, vagy tudja biztosítana azt a forrást, amely a BKV működéséhez kellene.

MEGFIZETHETETLEN KÖZTERHEK
A cég kiadásai között ugyanis vannak olyan tételek, amelyek normál piacgazdasági feltételek mellett egyszerűen fel sem merülhetnének. Nem csak arról van szó, hogy a BKV hosszú évek óta – hasonlóan más állami és önkormányzati vállalatokhoz – a politikai elit és a vele szimbiózisban élő holdudvar kifizetőhelyeként szolgál, ahol túlárazott és/vagy szükségtelen megbízások formájában és egyéb agyafúrt módon csapolják meg a közpénzeket. És nem csupán arról, hogy a BKV még nem esett át egy radikális racionalizálási sokkon: igazi dinoszauruszként jócskán cipel magával a szocialista korszakból itt maradt költségfaló struktúrákat és érdekeltségi viszonyokat.