Világszerte megismerhették az utóbbi években a bódvalenkei házak falát borító óriási, színes freskókat, holott a település korábban legfeljebb a mélyszegénységről híresülhetett volna el. A falu infrastruktúrája nincs kiépítve, kútról veszik a vizet, a havi átlagjövedelem pedig tavaly 12 ezer forint alá csökkent. A freskófalu ötlete Pásztor Eszter fejéből pattant ki, aki a tarka házakkal szerette volna vonzani a turistákat, hogy így jussanak bevételhez a helybéliek.

„Ha beindul a turizmus, már kiegészítő szolgáltatásokat is lehet nyújtani. Infrastruktúra nélkül viszont nem megy: hiába élvezik az ittlétet a holland nyugdíjasok, ha ebéd után másfél órát kell sorba állniuk a projektiroda egyetlen angolvécéje előtt” – magyarázza az ötletgazda. Három egyetem segítségével vágott bele a pályázatírásba és a feladatok megtervezésébe, de a munka nem volt zökkenőmentes.

Koncert Bódvalenkén a festett házak előtt. Fejlesztési stratégia készült. Fotó: MTI

A bódvalenkeiek számára idegen volt például, hogy projektekben gondolkodjanak. Az IFUA Nonprofit Partner tanácsadóinak javaslatára workshopot rendeztek: a falu hangadóit elvitték a cég budapesti irodájába és közösen felvázolták Bódvalenke problématérképét, majd számba vették az erőforrásokat és lehetőségeket. A cég emberei részt vettek a szükségletfelmérésben és az üzleti tervek kidolgozásában is. A közös munka eredményeképpen elkészült a falu fejlesztési stratégiája.

Messze nem a bódvalenkei projekt az egyetlen civil kezdeményezés, amelyen sokat segíthet a tanácsadók közreműködése. Hazánkban csak 20 éves múltra tekint vissza a civilszféra, ezért kevés a tapasztalat, és több tényező is indokolhatja a szakemberek bevonását. A civilszervezeteknek gyakran kell szembenézniük például azzal, hogy forráshiány miatt nehezen tudnak jó szakembereket toborozni.