Vádemelési szakaszba jutott az a bonyolult csalási kísérlet, amelyben a gyanú szerint Tolnai Sándor ismert ingatlanfejlesztő egy cégtársával (K. Tiborral) és egy érdi közjegyző-helyettessel (V. Virággal) több mint 2 milliárd forintot igyekezett megszerezni a CIB Banktól (Kriminalizálva – Figyelő, 2011/35. szám). A bírósági szakasz előtt természetesen mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, de úgy tűnik, hogy a nyomozók igen alaposan feltárták a bonyolult szerződés- és tranzakció-sorozatot. Az ügyvédeket, végrehajtókat, a Magyar Nemzeti Bankot és más bankokat is érintő történetben elég volt egyetlen közjegyző-helyettes a hatalmas összeg elutaltatásához. A pénzt azonban már az első állomásnál sikerült megállítani (zároltatni).

A konkrét ügyet a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség tárta fel, és úgy tudjuk, hogy a vád szerint az elkövetők visszadátumozás segítségével azt a látszatot szerették volna kelteni, hogy a CIB-hitelből vett korábbi szállodájukat (a hévízi Rognert) már azelőtt bérbe adták 20 évre, hogy a CIB érvényesítette volna vételi opcióját. A hamis szerződésekben pedig olyan meghiúsulási kötbért kötöttek ki, amellyel a birtokon belülre kerülő CIB-nek a 20 évi üzemeltetési nyereséget kellett volna megfizetnie a korábbi tulajdonossal egy érdekkörbe tartozó vállalkozásnak. Mindehhez a visszadátumozás mellett úgy kellett iktatni és archiválni is a közokiratot, hogy ne boruljon a sorrendiség, ezért a közjegyző-helyettes a szóban forgó iratot kicserélte egy hagyatéki eljárás közokiratával.

Az ügy talán legfurcsább eleme: miként gondolhatták igazán komolyan az elkövetők, hogy a CIB Bank nem néz utána egy ekkora összegű lehívásnak. A vádirat alapján mindenesetre egyértelműnek tűnik a hamisítás és a csalás. Vagyis korántsem a dátum elütéséről van pusztán szó, hanem egy lépésről lépésre felépített tervről.