Üzletnyitás a zágrábi Arena Centerben. A befektető TriGranit a régióban erősít. Fotó: EPA

Úgy szerzett meg egy szerbiai mezőgazdasági kombinátot egy magyarországi cég a kétezres évek elején, hogy az emberei még egy előzetes terepszemlére sem vették a fáradtságot. Volt azután nagy csalódottság és reklamáció, amikor megnyerték a privatizációs pályázatot, s a helyszínen szembesültek azzal, miért is fizettek. Az általunk megkérdezett, évek óta a terepen dolgozó szakemberek szerint szerencsére ilyen ma már nemigen fordul elő. A magyar üzletemberek vagy felkészültebbek és egyben óvatosabbak ennél, vagy tisztában vannak hiányosságaikkal, és inkább szakértőkre bízzák magukat. Persze – teszik hozzá az ilyen ügyletekben jártasak – a mára már regionális szereplőkké nőtt magyar cégek, mint a Mol, az OTP, a TriGranit vagy éppen a Fornetti, nagyon felkészült csapatokkal terjeszkednek. Elsősorban a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások azok, amelyek rászorulnak a tanácsadói segítségre (is). Ugyanakkor még ma is gyakori, hogy szerencsevadász kalandorok próbálkoznak külföldi projektekkel.

KICSI A PIAC
„Sok hazai cég még mindig azt hiszi, hogy külföldön, befektetőként könnyen boldogul, gyorsan és kisebb erőfeszítésekkel jut nagyobb nyereséghez, mint itthon” – vonja meg a tapasztalatait Miklóssy Ferenc, annak a Keviép Kft.-nek az ügyvezetője, amely még a hőskorban, 16 éve fogott romániai terjeszkedésbe, s ma már három cége működik ott. Ők végzik a nagyváradi hulladékkezelést, és egy sor komoly építőipari kivitelezést is. „Egyre több cégnek kell rájönnie arra, hogy itthon nem lehet megélni, a piac túlságosan kicsi” – indokolja, miért népszerű a magyar cégek körében a külföldi terjeszkedés gondolata. Miklóssy – aki egyben kamarai vezető is – arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyaroknak be kell látniuk: termékeink, szolgáltatásaink általában csak jó közepes színvonalúak, a nyelvtudásunk gyatra, s ilyen alapokkal kell, kemény munkával boldogulni külföldön is.

A magyarok külföldi terjeszkedésének adatai mindenesetre azt mutatják, hogy a befektetési kedv még a válság idején sem csökkent, sőt. Ha beigazolódnak a Nemzetgazdasági Minisztérium szakértőinek nem végleges adatai, akkor tavaly első ízben fordulhatott elő, hogy a magyar működőtőke-export értéke elérhette az FDI-beáramlásét. A tárca által készített elemzés ugyanis a működőtőke-kihelyezésekről és a -beáramlásokról egyaránt azt írja: meghaladhatták az 1 milliárd eurót. Ám míg a beáramlásban ez igen gyenge eredmény, addig a kihelyezések tekintetében korántsem ez a helyzet. Hiszen az utóbbira közepes és hosszabb távon egyaránt fele akkora értékeket prognosztizál a szaktárca, mint a hozzánk érkező tőke mennyiségére. Az idén ugyanis 1,5 milliárd euró körüli, középtávon pedig évi átlag 2 milliárd euró körüli tőkekivitelt várnak, beáramló működő tőkéből viszont 3, illetve 4 milliárdnyit. (Persze egyedi, nagy értékű tranzakciók erősen eltéríthetik ezeket a számokat.)