ADÓSRABSZOLGASÁGBA KÉNYSZERÍTVE
A közösségi oldalakon komoly felháborodást és dühös kommenteket kiváltva köröz egy adatsor a magyar államadósságról. A számok valóban vérlázítónak tűnnek: ezek szerint a 1970 és 1989 között felvett 10 milliárd dollár hitelből csak 1 milliárd jött be az országba. A netes infografika feltünteti azt is, hogy Németh Miklós a rendszerváltáskor közölte: 22 milliárd dollár az államadósság. Mindez azt sugallja, hogy húsz év alatt felvettünk 10 milliárd dollár hitelt, azután ebből 9 milliárd kézen-közön eltűnt valahogyan, s csak 1 milliárd érkezett meg. Ráadásul még a 10 milliárd se igaz, mert az is 22. Szóval teljes a káosz. Az állítások alátámasztásául az ismeretlen szerző a jegybankra hivatkozott, egy, az MNB által kiadott műhelytanulmányt jelölve meg forrásként. (Hogy pontosan melyikről lenne szó, azt már nem említi.)

Havasi Ferenc és Fekete János. A gazdasági és a pénzügyek formálói a kádári eladósodás éveiben. Fotó: Bánkuti András

A félreértelmezés forrása a jegybank által 1993-ban kiadott 2. számú Műhelytanulmány. A számokból az derül ki, hogy a Németh Miklós által említett 22 milliárd dollárra – már ha az valóban ennyi volt – 1973 és 1989 között kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot, s a külkereskedelmi mérleg 16 év alatti egyenlege (nem számolva a kamatfizetéseket) 1 milliárd dollár pluszt mutatott. Vagyis a felvett hitelekből exporttermő beruházások helyett államadósság lett.

A számok valójában a szocializmus hihetetlenül alacsony gazdasági hatékonyságát bizonyítják, lényegében azt a tézist támasztják alá, hogy a Kádár-rendszer – a legvidámabb barakk a lágerben – külföldi hitelekből biztosította a lakótelep–Trabant–fabódé víkendház életérzést. Viszont szó sincs arról, hogy valaki, valakik elloptak volna 9 milliárd dollárt. (Nyilván sokan csipegettek innen-onnan, miként teszik ma is, de ez más kérdés.) Az eladósodás nagy korszaka egyébként 1978–1979 táján befejeződött. Ezt követően már azért kellett hiteleket felvenni, hogy a korábbiakat vissza tudjuk fizetni.


BAGÓÉRT ÁRUSÍTOTTÁK KI AZ ORSZÁGOT
A neten terjedő állítás szerint a rendszerváltáskor a nemzeti vagyon értéke 100 milliárd dollár volt, s ebből származott összesen 20–25 milliárd dollár privatizációs bevétel, holott a vagyon „független szakértők” szerint piaci áron legalább a háromszorosát érte volna.

Először is, Magyarország nem privatizálta a teljes nemzeti vagyont az 1990-es évektől kezdve. Csak néhány szemléletes példa: állami kézben van a Magyar Villamos Művek Zrt., a Szerencsejáték Zrt. vagy mondjuk a Magyar Posta. Kérdés az is, hogy mit értünk teljes nemzeti vagyonon, hiszen még a privatizálható vagyon köre is folyamatosan változott a törvénymódosítások nyomán az 1990-es években. Azt sajnos nem sikerült kiderítenünk, hogy ki értékelte ezt fel 100 milliárd dollárra, és mely független piaci szakértők gondolták, hogy valójában a háromszorosát éri az a nemzeti vagyon, miközben azt sem tudjuk pontosan, hogy mi tartozik ebbe a körbe.

Lóversenyeztetők a Kossuth téren, 2002-ben. Tiltakozás a privatizáció ellen. Fotók: MTI

Több közgazdász is belefogott egyébként abba az igen nehéz feladatba, hogy becslést készítsen a teljes nemzeti vagyonról – köztük például a Matolcsy György által vezetett Privatizációs Kutatóintézet. E becslések 1990–1991-re 12–14 ezer milliárd forintra teszik az értéket. Ennek durván 30 százaléka számít(ott) privatizálható vagyonnak, nagyjából 4 ezer milliárd forint. Az 1989-es 60 forintos dollár árfolyammal számolva így 65–70 milliárd dollár körüli lehetett a privatizálható vagyon. Ennek természetesen csak egy részét adta el az állam. Az ÁPV Rt. és a KSH közös kiadványa szerint egyébként 8,2 milliárd dollár devizabevétel érkezett a privatizációból, azzal, hogy 2001, a devizaliberalizáció után nem már nem számolták külön a devizabevételt, mivel bármely külföldi alapíthatott itt céget, illetve forintban fizethette ki a privatizáció során megszerzett vállalat vételárát.

Mindezzel nem akarunk állást foglalni abban a vitában, amely arról szól, hogy Magyarországon mennyire volt sikeres a privatizáció vagy mennyire nem, szükség van-e állami tulajdonú nagyvállalatokra vagy nincs. Annyit viszont állítunk, hogy nem célszerű, ha az erről folytatott vita feltételezéseken és összeesküvés-elméleteken alapul.


MAGÁNTULAJDONBAN A FED
S ha már államadósság, ejtsünk néhány szót a nemzetközi pénztőkéről, amely adósrabszolgaságba taszítja a szegény országokat, s mindezt a magánbankjai tulajdonában lévő amerikai Federal Rerserve-ön (Fed) keresztül valósítja meg.