Ha mégsem következik be, akkor majd megmondjuk, ki a hibás, a politikában az ellenzék, az állami vállalatnál a vezetők. Ezek a közgazdász számára fájdalmas jelenségek rendre megjelennek mindennapjainkban, a vitákban. A Malév csődje és az arról közzétett, néha ködös, néha gőzös vélekedések tipikus példát szolgáltatnak erre.

Az egyik legnépszerűbb internetes gazdasági portál megkérdezte olvasóit, kell-e nemzeti légitársaság. Tanulságos a több mint 11 ezer válaszoló véleményének megoszlása. 11 százalék szerint kell, mert minden, ami nemzeti, az jó! 12 százalék szerint kell olyan járatokat működtetni, amelyek veszteségesek, de „politikailag fontosak”! Nem tévedés, tényleg 2012-ben és nem 1970-ben vagyunk! A válaszolók 23 százalékát valószínűleg meggyőzte a média, szerintük kell a nemzeti légitársaság, mert az állam is tud nyereségesen működtetni cégeket. Bizonyára az elmúlt 22 évben elfogyasztott 16 rossz vezérigazgató volt az oka a veszteségnek. Ebben kicsit zavaró persze az, hogy közöttük van olyan is (Váradi József), aki kirúgása után az állam nélkül képes volt felépíteni és nyereségesen működtetni egy mára a Malévnél már sokkal nagyobb fapados légitársaságot, a Wizz Airt.

Magam sajnálom a Malévet, sajnálom a dolgozóit, sajnálom azt a szakmai kultúrát, amelyet megszereztek az elmúlt 66 évben. A kilencvenes évek végén, közel két évig tanácsadóként részt vettem az éppen akkor aktuális költségcsökkentő és kibontakozási programok kidolgozásában. Az idő múlása és a Malév felszámolása miatt mára elmondhatom akkori következtetéseinket.