Országgyűlési vizsgálóbizottságtól szokatlanul mértéktartó hangvételű és alapos jelentést tett le az asztalra a lakossági deviza-eladósodás okainak feltárását és az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló, Papcsák Ferenc fideszes képviselő által vezetett, albizottság. Az előzetes várakozások alapján arra lehetett számítani, hogy a devizahitelezés problémáit megpróbálják majd az előző kormányok nyakába varrni, s az ügy vége politikai keresztre feszítés lesz. E helyett a Figyelő által megismert dokumentum egyaránt elveri a port a kormányokon, a jegybankon, a felügyeleten és felhívja a figyelmet a lakosság felelősségére is. Az albizottság javaslatai közül a légérdekesebb a magáncsőd bevezetésének felvetése. Ez egyébként egybecseng a Nemzetközi Valutaalap (IMF) óhajával is, a kiszivárgott hírek szerint a nemzetközi szervezet több más gazdaságpolitikai intézkedés mellett ezt is szívesen látná a magyar jogrendben.

A helyzet súlyosságát jól jelzi, hogy a pénzügyi válság kitörésének időpontjában, 2008 végén, a lakossági devizahitelek állománya 6,5 ezer milliárd forint volt, a teljes lakossági hitelállomány csaknem 70 százaléka. Pár évvel korábban, 2002-ben az állomány csupán 300 milliárd forint volt. Meglepő tény, hogy a lakossági devizahitelezés mennyire nem a lakáscélú hitelezésre korlátozódott. A devizában fennálló adósságon belül a fogyasztási és egyéb hitelek részaránya 2008 végén meghaladta a lakáshitelek részarányát. Ugyanakkor az is tény, hogy a fogyasztási hitelek jó része szabad felhasználású jelzáloghitel volt, ingatlanfedezettel.

Az ősbűn a 2000-ben bevezetett új lakástámogatási rendszer volt, valamint az a tény, hogy a 2003-tól a jelentés szerint túlságosan magasan tartott jegybanki alapkamat oly mértékben megdrágította a forinthiteleket, hogy a lakosság a devizahitelek felé fordult. A folyamatot gyorsította, hogy a Medgyessy-kormány 2003-tól folyamatosan csökkentette a forinthitelek kamattámogatását, s ezzel előtérbe került az alacsony kamatozású devizahitel.

A lakosság – részben a bankok reklámkampánya által befolyásolva, részben pedig az elégtelen fogyasztóvédelmi tájékoztatás miatt – az árfolyamkockázatot figyelmen kívül hagyva az alacsony kamatok bűvkörébe került. A vizsgálóbizottság ezzel kapcsolatban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) felelősségét is felveti. A kialakult helyzetet tovább rontotta az, hogy a magyar bankrendszer sajátosságainak megfelelően a folyamatba rengeteg hitelközvetítő kapcsolódott be, márpedig az ő érdekük a minél nagyobb ügyfélkör megszerzése volt tekintet nélkül a rájuk váró kockázatokra.
A jelentés szerint a bankok sara a forinthitelek Európai összevetésben kirívóan magas kamatszintje is. Ebben „a bankpiaci verseny torzulásai, illetve a pénzügy politikai szabályozó környezet fonákságai tükröződnek”.