Végleges adatok még nincsenek 2011-ről, de minden jel szerint veszteségessé vált a magyar bankszektor. Az összesített adózott eredmény szinte biztosan negatív lesz, márpedig ilyet utoljára a bankkonszolidációt követő évben, 1993-ban jegyeztek fel. A lakossági üzletággal (retail) is rendelkező bankoknál az év végi veszteségcunamit szinte lehetetlen volt ellensúlyozni. A Figyelőnek háttérinformációkat adó bankárok azt mesélték: augusztusban még úgy mehettek el szabadságra, hogy egy nehéz év közepén vannak, de azért 2011 sem lesz rosszabb, mint 2010. A bankszektor még nyereségesnek tűnt, a forint akkor még viszonylag stabilan állt, Magyarország még befektetési kategóriában volt a hitelminősítőknél, szó sem esett a végtörlesztésről. Utána azonban több kíméletlen hatás „ütötte a bankok könyvét”.

Jött a végtörlesztés bejelentése – toronymagasan ez volt a legnegatívabb hatás a lakossági bankok számára –, majd a leminősítések és a gyors ütemű forintgyengülés, végül az állampapír-piaci hozamok elszállása. Ez mind-mind brutálisan ette a tőkét, növelte a veszteséget, legalábbis a nemzetközi számviteli szabványok szerinti mínuszt (lásd a keretes anyagot), hiszen egyre gyengébb forint és egyre alacsonyabb állampapír-árfolyamok mellett kellett kiértékelni a portfóliókat. Így fordulhatott összességében is mínuszba a szektor. Az év végén 314 forint volt egy euró (a 2011-es eredménykimutatást nem befolyásolja, hogy azóta visszaerősödött), ami rontotta a hitelek minőségét, fedezettségét. Hiszen gyengébb forint mellett egy devizahitel forintban megnő, miközben a fedezetként mögé betolt ingatlan értéke nem nőtt forintban, így erre céltartalékot kellett képezni. Egy egyszerű példával, ha egy 100 ezer svájci frankos hitel mögött van egy 20 millió forintot érő lakás, akkor 160 forintos svájci franknál a hitel (16 millió forint) 80 százaléka a fedezet értékének, míg 250 forintos svájci franknál a hitel már 125 százaléka a fedezetnek, ami céltartalékolást igényel. A magasabb hozamok miatt pedig le kellett értékelni a kötvényportfóliókat is. A végül akár a lakossági devizahitelesek 20–25 százalékát is érintő végtörlesztés pedig minden egyes végtörlesztett hitelen – árfolyamtól függően – 25–30 százalékos banki veszteséget okozott. A 140 milliárd forintos banki különadót és a 200–300 milliárdos, végtörlesztésen elszenvedett veszteséget együtt már nem tudta felfogni az amúgy is megcsappant normál jövedelmezőség.

Az utolsó összesített felügyeleti adat szerint mindenesetre az első tíz hónapban még 57 milliárd forint volt a kereskedelmi banki szektor nyeresége, és ebben már benne van a bankadó öthatoda (tíz hónap a tizenkettőből). Október végén tehát még pozitív volt a főkönyv utolsó sora, ám már ebben az adatban is vészjósló, hogy a félévkor még 141 milliárd forintos nyereség olvadt le. Simonyi Tamás, a KPMG kelet-közép-európai pénzintézeti tranzakciókért felelős vezetője szerint a féléves profitabilitás volt félrevezető, mert a bankok az előző évben leírt veszteségekből visszaírtak, vagyis céltartalékot szabadítottak fel, de tévedtek, valójában nemhogy sok, de még elegendő sem volt a megképzett céltartalék, vagyis végül magasabb lesz a veszteség és rosszabb a nem-teljesítő hitelek aránya. Különösen csúnya lehet a devizahitelezésben igen aktív, korábban meglehetősen kockázatvállaló osztrák bankok eredménykimutatása.