Ismét népvándorlásra sarkallta a vásárlókat a gyenge forint az elmúlt hetekben. Az Ausztriából és Szlovákiából érkezők tömegesen vitték az euróban számolva meglehetősen olcsóvá vált élelmiszereket és fogyasztási cikkeket. A győri hipermarketek, bevásárlóközpontok forgalmának becslések szerint már több mint egyharmadát a külföldiek adják. A határ közeli kereskedők dörzsölhetik a tenyerüket a válság ellenére megugró forgalom láttán. Viszont jaj annak, aki nem részesül a bevásárló turizmus áldásából, pláne, ha maga külföldről kénytelen beszerezni a portékát. Nemcsak önmagában a forint gyenge árfolyamával kell megküzdenie, hanem a kurzus rendkívül hektikus változásaival is.

A rutinosabb kereskedők sajátos technikával védekeznek az árfolyaminga káros hatásai ellen. „Amikor így elszabadul az euróárfolyam, minden egyes külföldön vett szállítmányra külön szerződést kötünk. Ha egy héten háromszor-négyszer rendelünk, akkor is” – árulja el a műhelytitkot az egyik dunántúli kiskereskedelmi lánc vezetője. Mivel kis haszonkulccsal dolgozik, nem költ árfolyam-biztosításra. Így az üzlet olyan, mint az orosz rulett, mert a termék ugyan 48 órán belül megérkezik, de azt a nemzetközi befektetői hangulat és a hazai politikusok nyilatkozatai döntik el, hogy az ez idő alatt bekövetkező árfolyamváltozással az eladó vagy a vevő jár jól. Amikor befut az áru, a pillanatnyi kurzussal beszorozva a kereskedő azonnal megjeleníti az árfolyamváltozás miatti esetleges többletköltségét a fogyasztói árakban. A drágítás persze visszaveti a forgalmat, így ha netán tartósan visszatérne a 320 forint körüli sávba az árfolyam, az elvinné a dunántúli cég éves eredményét. De további erősödés esetén az elfogadott éves üzleti tervet is a szemétkosárba kéne dobni, például a beszerzési irányok megváltoztatása miatt. A 320 forintos euró árfolyam esetén például érdemesebb a tejet hazai termelőktől vásárolni, ha viszont visszagyengül 290 forint alá az euró, akkor ismét Szlovákia az olcsóbb beszerzési forrás.