Európai bankközpont. A fák újra az égig nőnek? Fotó: Getty Images

Általában a bankok (is) ludasok a nagy gazdasági válságok kialakulásában. A felelőtlen hitelezési politika, a kockázatkezelés hiánya, az alaptevékenységen kívüli profittermelés túlzott szerepe az eredményben oda vezettek, hogy a jelentős veszteségleírások hatására a bankok tőkehelyzete kritikus szintre süllyedt, és a bankok jövője egyre nagyobb mértékben függ a kormányok és a jegybankok gazdaságpolitikájától.

A mostani válság leküzdésére alapvetően kétfajta megoldást láttunk: az angolszász, illetve kisebb mértékben a vezető ázsiai országokban a jegybankok folyamatos likviditásbővítéssel igyekeztek beindítani a reálgazdasági folyamatokat. Amennyiben a pénznyomda hatására javulnak a munkaerő-piaci adatok és csökken a munkanélküliség, úgy a gazdasági talpra állás, úgymond, magától lezajlik. A múlt év végére – különösen az Egyesült Államokban – jelentős javulás ment végbe a munkaerőpiacokon, amely nemsokára a gazdasági növekedésben is meg fog mutatkozni.

Európában más a helyzet, így más a megoldás is. Közös a monetáris politika, de teljesen szeparált, országonként eltérő – és ami a lényeg, gyakorlatilag kontrollálhatatlan – a fiskális politika. Ilyen keretrendszerben az angolszász megoldási modellt lemásolni nem lehetett, hiszen a pénzcsapok felelőtlen megnyitása nagy valószínűséggel csak az adósságtömeg további növekedését idézte volna elő.