–Megváltozott az állam szerepe, bevásárolta magát a gazdaságba, és egyelőre úgy tűnik, nem is nagyon akar kiszállni belőle – ettől hangos az egész világ. Ön szerint nem túlzott leegyszerűsítés ez így?

– Kétségtelen, hogy a jövőben jóval nagyobb lesz az állam szerepe a gazdaságban, mint volt korábban. Az állam a közösségi célok megvalósításának legfontosabb szereplőjéből részvényessé is vált, közvetlen tulajdonrészt szerzett a gazdasági társaságokban. Ez egyébként csak a világ fejlett felén számít újdonságnak, hiszen számos feltörekvő piacon ez a bevett modell. Így például Kínában a 22 legnagyobb vállalat közül 21-et közvetlenül az állam irányít. Hasonló a helyzet a Perzsa-öböl menti országoknál, így Dubaiban, vagy Abu Dhabiban.

– Mégis, mit gondol, történelmi távlatokban kell berendezkednünk arra, hogy a fejlett Nyugat országaiban a „termelőeszközök” szokatlanul nagy része állami tulajdonban van?

– A politikával mindig az a probléma, hogy ha egyszer hatalmat adsz neki, akkor nem akarja visszaadni. Persze ez országonként, hagyományonként eléggé eltérő is lehet. Az Egyesült Államokban például szerintem viszonylag gyorsan megpróbál majd visszavonulni az állam. Nem hiszem, hogy az aktuális kormánynak olyan nagy érdeke lenne, mondjuk a General Motorsban tulajdonrészt tartani. Szóval ezt megpróbálják majd visszaadni a piacnak, amilyen gyorsan csak lehet. Más országokban azonban, ahol az állami szerepvállalásnak nagyobb a hagyománya, jóval tovább megmaradhat a tulajdonosi befolyása. Tipikus példa lehet erre Franciaország.

– A válság tomboló, 2009-es évében sok más lehetőség nem maradt a kármentésre, mint tolni be a pénzt a gazdaságba. Sokan mondják, hogy az egész krízis az elhibázott pénzügyi szabályozás miatt alakulhatott ki. Ön szerint hol van az ideális egyensúly a nemzeti és a nemzetközi szabályozás között?


– Azt gondolom, egyre erősebben szükség van az üzleti élet nemzetközi szabályozására.

Az interjú további részleteit a Figyelő hetilap 2010/39-ik számában olvashatja el. Az Állam újragondolt szerepéről szóló, október hatodikán rendezendő Figyelő konferencia és az október 16-ai TOP 200 Gála programját pedig a www.top200.hu oldalon találja.

Pontosan azért, mert a tőke, a tőkeáramlás is mindinkább nemzetközivé válik. A nagy kérdés nem is ez, hanem az: kinek kell ezt elvégezni? Melyik nagy szervezet lesz az, amely egy-egy területet ellenőriz? Szerintem a pénzügyek, bankügyek terén a bázeli székhelyű Bank for International Settlementsnek (BIS) lehetne ilyen szerepe. (A BIS részvénytársasági formában működik, a tulajdonosi kör jelenleg 65 ország központi bankjából tevődik össze – A Szerk.) A kereskedelmet nyilvánvalóan a Kereskedelmi Világszervezetnek kellene felügyelnie. A gond mindig akkor van, amikor a befektetésekre, a különböző – adott esetben igen bonyolult – befektetési formákra kell kitalálni felügyeleti szabályokat. Erre per pillanat nincs igazán jó és átfogó szabályozás.

– Nem az lenne mindebből a tanulság, hogy ezeket a hatóságokat villámgyorsan fel kellene vértezni és csatába küldeni? Ezen a teszten ezek szerint elbukott a fejlett világ?

– Nem választanám ilyen értelemben ketté a fejlett világot és mondjuk Közép- és Kelet-Európát, hiszen vannak rossz állapotban lévő dél-európai országok is. Ha tesztről beszélünk, akkor inkább a pénzügyi rendszer transzparenciájának, vagy az egyes intézményeknek a tesztjéről lehet szó. Olyan szabályozó hatóságokra lenne szükségünk, amelyek gyorsan és hatékonyan képesek reagálni a piaci változásokra. A gyorsaságon nagy hangsúly van, mert a tőkepiaci változások is nagyon felgyorsultak. Ha nem vagy elég gyors, rengeteg pénzt veszíthetsz.

"Annyi a pénz a piacon, hogy egyetlen hatóság, nemzeti jegybank vagy ország önmagában nem képes európai szinten befolyásolni a folyamatokat."

– Ha fontos a szabályozó hatóságok gyors reakciója, az egyben azt is jelenti, hogy ettől versenyképesebb lehet egy ország?

– Pontosan. A mai világban nem csupán a változás képessége fontos a kormányzati szabályozás szempontjából, legalább olyan nagy hangsúly van a gyors alkalmazkodáson is. Egy kormánynak képesnek kell lennie arra, hogy gyors döntéseket hozzon, ha válsághelyzet áll elő. Európában éppen az a probléma, hogy miként lehetne megvalósítani összehangolt formában az ilyen típusú pénzügyi és a monetáris politikai döntéseket. Annyi a pénz a piacon, hogy egyetlen hatóság, nemzeti jegybank vagy ország önmagában nem képes európai szinten befolyásolni a folyamatokat. Még Japánban is, amely a világ harmadik legnagyobb gazdasága, komoly problémákat okoz a jen árfolyamának ellenőrzése.