Március 15-én Demszky Gábor hagyományosan füttykoncerttel kísért ünnepi szónoklata alatt nokiás dobozokat emeltek magasba az ellentüntetők. „Kétharmad Hagyó” – így nevezte Fábry Sándor a tízmillió forintos nyereményt a Legyen Ön is milliomos című tévéshow március 18-i adásában. Ezeket a gegeket senkinek sem kellett megmagyarázni. A hosszú hónapok óta elnyúló BKV-botrány egyes részletei, így a Balogh Zsolt korábbi megbízott vezérigazgató által a Magyar Nemzetben elmondott telefondobozos történet is végérvényesen a közös tudás, a városi folklór része lett. Függetlenül attól, hogy Balogh történetei, illetve egy héttel később az eggyel korábbi vezérigazgató, Antal Attila által elmondott szörnyűségek mennyire igazak, illetve mennyire lesznek bizonyíthatók. (Hagyó Miklós szerint természetesen nem igazak – a politikussal folytatott háttérbeszélgetésünket lásd keretes írásunkban.)

BŰNÖS PÉNZ. Az ügy kivizsgálására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottság mindenesetre március 17-én 23 kérdésre várt volna választ Hagyó Miklóstól, aki azonban közvetlenül a meghallgatás előtt meggondolta magát, s nem járult a bizottság elé. Mint közleményében fogalmazott, nem kívánt „biodíszlet” lenni, s távolmaradását György István fideszes bizottsági elnök elfogultságával indokolta. Március 19-én kora délután azután Hagyó írásban válaszolt a kérdésekre. A volt főpolgármester-helyettes által a Figyelőnek is átadott válaszok, illetve az azokhoz lapunk számára mellékelt egyéb dokumentumok (szabályzatok, levelezések) szerint nem igaz, hogy Demszky Gábor korábban jelezte volna elégedetlenségét helyettese munkájával kapcsolatban. Sőt, 2008 januárjában ezt írta Hagyónak: „Szeretnék eloszlatni egy félreértést. Nem vitattam, és most sem kívánom vitatni eddigi szakmai munkáját. Éppen ellenkezőleg, azt eredményesnek tartom.”

A főpolgármester 2007-től három éven keresztül jutalommal is kifejezte elégedettségét. Hagyó Miklós arról is több dokumentumot bemutatott, amely szerint a BKV – Székely Gábor-vezette – felügyelőbizottsága több ízben nem volt hajlandó tárgyalni az elhíresült ügyekről, vagy tárgyalta, s rendben lévőnek találta azokat. Ide tartozik a használt buszok beszerzésére kiírt tender, az óriási végkielégítések ügye, vagy az elmarasztaló revizori jelentés. Hagyó az írásban megadott válaszában kijelentette: soha senkinek (név szerint Horváth Évának és Lelovics Ottónak, Hagyó Miklós két legfőbb tanácsadójának a főpolgármester-helyettesi időszakban, továbbá Hatvani Szabó Jánosnak, számos fővárosi ügyben Hagyó korábbi bizalmasának és segítőjének) nem adott utasítást, hogy a nevében eljárjon, vagy tanácsadói szerződéseket szorgalmazzon. Végül azt is megtudhatta a bizottság a politikustól, hogy sem dobozban, sem táskában nem fogadott el soha bűnös pénzt, vagyis – így Hagyó – politikai felelőssége van, jogi felelőssége azonban nem lehet. (Ezzel együtt szembeötlő, hogy Hagyó Miklós az elmúlt hetekben sorozatosan ruházza át ingatlanjait közeli hozzátartozóira.)

EGYRE FELJEBB. A parlamenti bizottság által firtatott kérdéseket nagy valószínűséggel majd a nyomozó hatóságok is vizsgálni fogják. Eközben, a sokáig csak egy szűk fővárosi kör átlátszó és pofátlan közpénz-elszivárogtatásának tűnő története az elmúlt hetekben kezd egyre magasabb politikai köröket is elérni, s egyre értelmezhetetlenebb térben játszódni. A magas rangú politikusok lobbija, a nemzetbiztonsági szálak és a 2010-es parlamenti választásokra gyakorolt hatás mind-mind olyan vonal, amely messze túlmutathat a fals tanácsadói szerződéseken, vagy az eltúlzott végkielégítéseken. A voksolást persze az ügy már csupán a szocialista oldalon képes befolyásolni, hiszen, bár több szabad demokrata politikus is érintett, az SZDSZ már nem önálló választási tényező.


Sokakat érdekelhet, miként is borult ki a bili. A BKV botránysorozatát – amely lassan egy éve terítéken van – a sajtó egy jelentékeny része, így a Figyelő is előszeretettel láttatta Hagyó Miklós korábbi szocialista főpolgármester-helyettes, illetve Kocsis István, a Magyar Villamos Művek (MVM) éléről a BKV vezetői székébe kerülő üzletember magánháborújának (Magára hagyatva – Figyelő, 2010/5. szám).

További pikáns részletek, például Gyurcsány Ferenc szerepe a BKV ügyben, valamint a Figyelő munkatársának Hagyó Miklóssal történt találkozásának érdekes körülményei a Figyelő friss 2010/12-ik számában olvashatók, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál.