A hátizsákba épített hagyományos mentőfelszerelések úgy működnek, hogy a veszélyben lévő síelőnek kell egy kart meghúznia, mire a sűrített levegő felfúj két ballont. Így a síelő fajsúlya lecsökken, és a hóréteg fölé emelkedik. A lavina-légzsákot használók 98 százaléka túlélte a hócsuszamlást, 90 százalékuk teljesen sérülésmentesen.

A légzsákokat gyártó német ABS Peter Aschauer GmbH a Fraunhofer Institut kutatóival együttműködve azon problémát is szerette volna kiküszöbölni, hogy a kioldást manuálisan kell végrehajtani. Mert ha ezt valaki túl későn, vagy egyáltalán nem tudja megtenni – mert például eszméletlen –, akkor nem segít az életmentő felszerelés. Bernhard Budaker fejlesztő vezetésével egy elektronikus kioldó szerkezetet készítettek, amely az autók légzsákjához hasonlóan pirotechnikai úton indítja be a gázpatronokat. A hátizsákokat 868 és 915 megahertzes elektronikai egységekkel látták el, ezek 500 méteres körzeten belül tudnak kommunikálni a többi hátizsák-légzsákkal. Így ha a csoportban bárki meghúzza a vészjelző kart, az összes többi légzsák is felfúvódik. A jeladók hálózatot alkotnak, a vészjelzést tovább is küldik, így megsokszorozódhat a lefedettség. A tervezők a kezdő csoportokra is gondoltak: olyan beállításra is lehetőség van, amikor csak néhány vezetőnek, jellemzően az edzőknek van lehetőségük a vészjelzés kiadására, így elkerülhető, hogy tréfából vagy tapasztalatlanságból hozzák működésbe a légzsákokat.

Szén-dioxidot nem csak növények képesek nagy mennyiségben feldolgozni, hanem a tüskésbőrűek is – e meglepő felismerés a southamptoni egyetem kutatóitól származik. A tengerfenéken élő tengeri csillagok, tengeri sünök a szén-dioxidot főként meszes vázuk felépítéséhez használják fel.