A tejút szabad szemmel is jól látható homályos derengése és milliónyi csillagja fogadja azokat az érdeklődőket, akik éjszakai égboltnéző túrára indulnak a Kaposvártól délre fekvő Zselici Tájvédelmi Körzetben. A látvány már csak azért is ritkaságszámba megy a laikusok számára, mivel sehol máshol az országban nem tekintenek vissza ilyen jól kivehetően az égi jelenségek, sőt Európában is csak néhány helyről csodálhatunk meg hasonlót.

Zselici égbolt. Páratlan csillagpanoráma. Fotó: Ladányi Tamás

Ezt az egyedülálló értéket szeptemberben azzal is megpecsételnék, hogy a Magyar Csillagászati Egyesület és a dombságot magában foglaló Duna-Dráva Nemzeti Park további két szervezettel közösen hivatalosan benyújtja a körzet pályázatát a Csillagoségbolt-park címre. Így Európában elsőként dicsekedhetnének a Nemzetközi Sötétégbolt Szövetség (International Dark-Sky Association – IDA) minősítésével, ami eddig csupán két amerikai és egy kanadai területnek adatott meg. A zseliciek hozzájuk hasonlóan vállalnák, hogy továbbra is védik a tájat a mesterséges fényektől, s legfeljebb csak földre irányított fényű, leárnyékolt lámpatesteket helyeznek el.

FÉNYRE ÉRZÉKENYEK.  Az IDA kezdeményezése – miközben igyekszik megóvni a még ép területeket – a fejlett világ országaiban jellemző úgynevezett fényszennyezésre hívja fel a figyelmet. „A csillagos égbolt háttérfényességét erősíti a naplemente után használt, a funkcióihoz mérten túlzott vagy helytelenül beállított mesterséges világítás” – definiálja a problémát Kolláth Zoltán, a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke. A csillagászok figyeltek fel rá először, hogy a közvilágítás, az éjszaka fényárban úszó óriásplakátok, a bevásárlóközpontok, irodaházak és parkolók fényei pazarló és környezetszennyező módon az égbolt felé szórják a világosság egy részét. A zselici projektben és a fényszennyezéssel szembeni hazai küzdelemben is élen járó szakember szerint emiatt a nagyvárosok 100 kilométeres sugarú kört ragyognak be. A mátrai Piszkéstetőn található obszervatóriumban végzett csillagászati megfigyeléseket például megnehezíti Budapest könnyen kivehető fényaurája csakúgy, mint az éjszakára megvilágított közeli sípálya.

Az éjszakai fényterhelés a nemzetközi kutatások szerint az emberi egészségre is negatívan hat. Egy tavalyi izraeli vizsgálat például a városok fényszennyezettségének mértékét összefüggésbe hozta a mellrák elterjedtségével. „A melatonin nevű hormon, amely többek között egyes rákos megbetegedésekkel szembeni védekezésért is felelős, alvás közben sötétben nagyobb mennyiségben termelődik, mint világítás mellett. Ezt a folyamatot a zárt szemhéjon keresztül átszűrődő fény is leállíthatja” – magyarázza Varró Mihály János, az Országos Környezetegészségügyi Intézet munkatársa, a téma egyik hazai szakértője. Ebből a kockázati tényezőből kiindulva egy precedens értékű bírósági ítélet már nálunk is született az elmúlt években. Egy solymári lakos 2006-ban megnyerte azt a helyi önkormányzat ellen indított birtokháborítási pert, amelyet azért kezdeményezett, mivel az utcában felszerelt erős fényű közvilágítás háborgatta éjszakai nyugalmát.

A 24 órás nappal nem utolsósorban az éjszakai élőlényeket és a tájékozódni próbáló költöző madarakat is zavarja. A kivilágított toronyházaknak rendszeresen nekiütköző költöző madarak közül az elmúlt másfél évtizedben 42 ezer példány pusztult el Torontóban. Védelmükre időközben mozgalom is szerveződött. Az aktivisták nyomására a kanadai metropoliszban korlátozták a magasabb épületek megvilágítását. Floridában a tengerparti fényeket kapcsolják le éjszakánként a tengeri teknősök kikelésének idején, májustól októberig, mivel az állatok a tenger helyett rendszeresen a hotelsor irányába indultak el. A Zselic mellett az ország másik legsötétebb pontjaként számon tartott Hortobágyi Nemzeti Parkban nemrég indultak megfigyelések az állatvilágot veszélyeztető fények következményeinek felmérésére. Gyarmathy István szakmai igazgatóhelyettes a hazánkban fokozottan védett nagy szikibagolylepkék példáját emeli ki, amelyeket elvonz az élőhelyükről a fény, s elpusztulnak. „Érezhető az élővilágon a civilizációs nyomás, amelynek során felborul az állatok évmilliók során kialakult bioritmusa” – mutat rá az ökológus.

„A fennmaradó fényszennyezés-mentes területek védelme azért is fontos, mivel a nagyvárosokban élők már alig ismerik a csillagokat, holott azok az emberiség történetéhez szorosan kötődő kulturális és tájesztétikai értéket jelentenek” – emeli ki Kolláth Zoltán. Ezt szem előtt tartva olasz kutatók kezdeményezték, hogy az ENSZ nyilvánítsa az éjszakai égbolt látványát az emberiség közös kulturális örökségévé, hasonlóan az Antarktiszhoz. Habár mind ez idáig ez nem valósult meg, az idén a fényszennyezés az UNESCO által meghirdetett Csillagászat éve 2009 program egyik kiemelt témája. A csillagok iránti fokozott érdeklődést mutatja, hogy az amerikai Utahban és Új-Mexikóban a két IDA által minősített park fő turisztikai attrakciója a különösen élesen kirajzolódó Tejút képe. A címre szintén áhítozó skóciai Galloway Park kapcsán már a „sötét égbolt turizmus” kifejezést is használják.

Európa fényszennyezési térképe. Vöröslő városok.

Egyes országokban törvények óvják a csillagos égboltot. A környezetvédelmi szempontok mellett az sem mellékes, mekkora megtakarítás érhető el a szabályozással. Így például Olaszország egyes tartományaiban és Szlovéniában az utóbbi években elfogadott vonatkozó rendelkezések a számítások szerint érezhető spórolással jártak. Immár nem az éjszakai égboltra pazarolják a világítást. Ehelyett a közterületeken megszabták azokat minimális technikai előírásokat, melyek korlátozzák a lámpatestek fénykibocsátását és annak irányát (e lámpák piacáról lásd a keretes írást).

TÖRVÉNYI ERŐVEL. Az idén életbe lépett természetvédelmi törvény módosítása az első olyan hazai rendelkezés, mely a fényszennyezés korlátozásával kapcsolatos kitételt is tartalmaz. Ez kimondja: védett területen a kültéri mesterséges világítást úgy kell kialakítani, hogy az ne zavarja, ne veszélyeztesse és ne károsítsa az állatfajokat. A kizárólag természetvédelmi rezervátumokban érvényes szabályozás hatályba lépésével persze nem változott meg minden egy csapásra. Gyarmathy István tapasztalatai szerint egyelőre csak az új beruházásokra érvényes a regula, a régieknél még néhány év átmeneti időt engedélyeznek a hatóságok. A Hortobágyi Nemzeti Park területén található egyes mezőgazdasági telepeket például továbbra is „zavaróan” világítják meg a tulajdonosok, akik ily módon védekeznek a betörők ellen. Ugyanakkor – a rendelet első áldásos hatásaként – az idén tavasszal, a területen átvezető 33-as út felújítása során, lemondtak az arra a szakaszra tervezett lámpasor megépítéséről.

A hazai szabályozás szlovéniaihoz hasonló kiterjesztésére már több kísérlet született, eddig azonban eredménytelenül. A kormány őszi munkatervében azonban szerepel, hogy novemberben egy közvilágításról szóló, országosan érvényes törvénytervezet kerül a honatyák elé. A munkát koordináló Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium lapunknak adott válaszában jelezte: még vizsgálja a kérdést, hogy a környezeti fényszennyezés témája bekerüljön-e a szabályozásba.