Brian Loube 2001. szeptember 10-én abban a tudatban feküdt le aludni, hogy a New York-i Tribeca negyed a világ egyik legjobb környéke. Biztonságos, minden ügyet el tud intézni pár száz méter sugarú körzetben, s meleg nyári éjeken, a Hudson partján, háttérben a World Trade Center ikertornyainak sziluettjével, valahogy még a randizás is könnyebben ment.

Másnap telefon ébresztette. Az ablakból azt látta, hogy a tornyokból lángok csapnak ki, a tévén meg azt ismételték, ahogy egy repülőgép csapódik az egyik épületbe.

Gyorsan felöltözött, felkapta különleges fényképezőgépét, és rohant az utcára. Káosz és pánik, rohanó tömeg, még a rendőrök arcán eluralkodó félelem képei is bevésődtek az agyába.

Érzelmeit kikapcsolva próbált lépésről lépésre közelebb kerülni a tornyokhoz, és a feje fölül csattogtatta a kamerát. Végigfényképezte, ahogyan az épületek összerogytak, s velük addigi élete is romokba dőlt. A következő időszakot otthonából kiköltöztetve, mintegy háborús menekültként élte végig.

A képek – alkotójuk számára is érthetetlen módon – nagyon jól sikerültek. A fotós a terrortámadást követő két hónapban egy vöröskeresztes program keretében meleg étellel látta el a Ground Zerónál, a ledőlt épületek helyén dolgozó mentőmunkásokat. Ezalatt sokan akarták megvenni tőle a 3D-s gyűjteményt. Akkor határozta el, hogy tizenkét képből csinál egy antikolt hatású kollekciót, az ebből szerzett bevétel egy részét pedig a Bowery Missonnek, a New York-i belváros hajléktalanjait élelemmel és sátorral ellátó non-profit szervezetnek adományozza.